A csuhások vették őket rá mindenre – Hódi Rezső története 1. rész

Családi örökség

Édesapja alezredesként szolgált az első világháború alatt. Mikor a Tanácsköztársaság idején a Szamuely Tibor által vezetett halálbrigád több tisztel együtt fejbe lőtte, csodával határos módon túlélte a lövést. Rezső tehát e családi történet miatt is, már kiskorától erősen kommunista ellenes érzelmeket táplált.

Budapesten a Bencés gimnáziumba járt, innen kapta azt szellemi örökségéként, hogy a család és a tanulás a két legfontosabb dolog. Ha eljön az idő, akkor a szellemi erejükkel kell majd győzedelmeskedni a gonosz fölött.

Rezső a levente mozgalomban baráti viszonyt ápolt azzal a Dietzl Lászlóval és Unden Miklóssal, akiket később Olofsson Placid atyával együtt ítéltek el. 1946 tavaszán a két barát megkérte, hogy a szórólapjaik sokszorosításában segédkezzen. Mivel nekik volt otthon írógépük, és a fiúk a felettesei voltak, természetesnek gondolta a dolgot.

A magyar vörös terror alulnézetben

Június 6-án reggel – az érettségi szünet miatt – Rezső otthon ébredezett, mikor a cselédlány beszaladt a szobába, és nagyot kiáltott: „Nagyságos asszony a detektívek itt vannak a Rezsőkéért!”

Fekete bőrkabátos férfiak nyomultak a szobába. A fiatalember nem ijedt meg: fennhangon követelte a letartóztatási parancsot. Ettől a bőrkabátosok vérszemet kaptak és agyba-főbe ütlegelték. Édesanyja a látottaktól elájult. A csapat vezetője föltetette őt egy ágyra, Rezsőt pedig megbilincselték és elvitték.

Az autó az Andrássy út 60-ba vitte. Ott először békén hagyták, csak a beszállításkor az udvaron volt egy kis csetepaté. Az egyik katona a puskával megtaszította hátulról, és ettől Rezső elesett. Ahogy fölnézett a fölé hajoló férfinak, annyit mondott: „Testvér, de gyorsan lecserélted a barna inget vörösre.” Erre Rezső is „kapott”, de a másik férfit is lefogták és a másik irányba vitték el.

Napokig semmi nem történt. Az első kihallgatáson azt mondta neki a kihallgató, hogy már mindent tudnak, neki csak meg kell erősítenie az információkat. Rezső élt a gyanúperrel, hogy ez csak félrevezetés, de amúgy sem tudott volna semmit mondani, mert azon kívül, hogy segítet a röplapokat sokszorosítani, semmiről nem tudott semmit. Ekkor szembesítették az egyik feljebbvalójával, Unden Miklóssal, akit addigra már a felismerhetetlenségig összevertek, a fél szemére meg is vakult. Miklós azt mondta, hogy Rezső valljon be mindent, itt már úgysincs mit tenni, a csuhások vették őket rá mindenre. Rezsőben felforrt a méreg, odalépett Miklóshoz és leköpte. Ennek persze nagy verés lett a következménye.

Kép forrása: mult-kor.hu

Az ellenség kezén

Napokig tartó fogság után egyszer csak nyílik a zárka ajtaja, négy nevet olvasnak fel: Olofsson Placid atyáét, Vág József atyáét, Rezsőét, és egy fiatalemberét. „Azonnal pakolás”, „elengedik őket”, „rendőri felügyelet alá kerülnek”. Nagyon örültek. Bár hősünknek volt egy kósza gondolata, hogy ha az atyákat ennyire összeverték, akkor most hogyhogy elengedik őket. De miután vádat még nem emeltek ellenük, azt gondolta, talán még sincs baj, és haza mehetnek.

Ahogy kiléptek az épületből, orosz katonák állták körül őket, már nyitották is az érkező fekete autó ajtaját, és mind a négyüket berakták. A következő megálló az NKVD budapesti főhadiszállásán, a Városligeti fasorban volt.

A foglyokért több fegyveres is kijött, így az atyák joggal gondolhatták, hogy itt a kivégzésre kell készülni. A fiúkat ott az épület előtt, még menet közben meggyóntatták, és feladták nekik az utolsó kenetet.  Ám a kivégzés elmaradt. Egy földalatti börtön részlegen helyezték el őket, teljesen elszeparálva egymástól.

A helyiségben egy 25-ös izzó égett egész nap, ezért nem tudták éjjel van e vagy nappal. Verést nem kaptak – csak a papokat verték – de innentől 30 napig senki feléjük sem nézett. Étkezéskor nem kaptak evőeszközt, viszont az étel olyan forró volt, hogy nem lehetett csak úgy megenni, és 3 perc volt arra, hogy a tányért kiürítsék. Ha nem volt nagyon forró, akkor nagyon sós volt, ami után nem kaptak vizet. Akkor tudtak csak inni, ha a wc-nek szánt vödrüket kivitték a kinti vízöblítéses helyiségbe. Akkor a wc tartályból tudtak inni, de csak óvatosan, mert ha az őr rájött, akkor elmaradhatott a következő étkezés. A cellákba vizet, csak nagynyomással, slagon keresztül juttattak, ami a nagy hőségben jól esett, de inni így sem lehetett. A legrosszabb mégis a bizonytalanság volt. Semmit nem lehetett tudni: meddig lesznek ott, kivégzik-e őket, mi van a szülőkkel, hozzátartozókkal?

Először 30 nap múlva vitték fel őket, egy éjszaka. A kihallgatás úgy zajlott, hogy csak arról és úgy lehetet beszélni, ahogy a kihallgató tiszt azt hallani akarta. Ha nem sikerült elérni, amit akart, akkor visszavitték a cellába, és újra csak a várakozás a csönd, és a bizonytalanság.

Üzenet haza

Egy nap tovább szállították őket a Conti utcai kémelhárító börtönbe. Itt egy kicsit jobbak voltak a körülmények, de akkor márt tudták, hogy a per előkészületei zajlanak. A koncepció az volt, hogy három ügy történéseit és vádlottjait „egy esetté” gyúrják össze. Ehhez kellett a vádlottak vallomásait összefésülni.

Az oroszok tolmácsa egy 50-es férfi volt, aki segíteni próbált. Rezső az inge belső részébe egy cseppvérrel beleírta „csók Rezső”, a tolmáccsal inget cseréltek, így Rezső édesanyja először kaphatott hiteles információt arról, hogy a fia él.

Rezső ítélete 25 év volt államellenes tevékenységért. Rabszáma is jelezte: AE140. Ez a szám arra utalt, hogy Rezső egyetlen helyen sem maradhat fél évnél tovább, nehogy „megmelegedjen”, és újra szervezkedni kezdjen.

Az ítélethirdetés után, rögtön Sopronkőhidára szállították őket. Sopronban a vonatról leszállva sorba állították az elítélteket, fegyveres kísérettel indultak a börtön felé. A csapattal szállított papok reverendája, és a sorban lévő gyerekek fiatalsága miatt a helyi lakosság egyre jobba felfigyelt a menetre. Kenyeret, cigarettát, ruhát kezdetek dobálni neki. A fiúk válaszképpen üzeneteket kiáltoztak, bár a kísérő tisztek ordítozása elnyomta a hangjukat.

Forrás: Nehézsorsúak (Rendező: Sára Sándor)

Huszadikszazad.hu: http://www.huszadikszazad.hu/1946-junius/bulvar/gyilkos-fasiszta-osszeeskuvest-leplezett-le-a-rendorseg