Családháló

Kezdőoldal Történetek Idén egyedül töltöm a karácsonyt – magányosan, de boldogan

Idén egyedül töltöm a karácsonyt – magányosan, de boldogan

A karácsony a szeretet ünnepe és ezt a pár napot legtöbben a családjukkal töltik. De mi van azokkal, akiknek ez valamiért nem sikerül? Egy édesanya elmesélte nekünk, hogy ő miként éli meg, hogy évek óta egyedül „ünnepel”.

Csontos Dóra,

Éva – a valódi neve és arca elhallgatását kérő – édesanya válása óta szinte minden évben egyedül van. Egy ideig a gyermekeivel ünnepelt, de ahogy ők is nőttek és párkapcsolatuk lett, egyre inkább egyedül maradt.

„Legyünk őszinték, ki szeretne egyedül maradni karácsonykor? Még az sincs, hogy programot szervezel magadnak, mert szinte az összes barátodnak családja, gyerekei vannak vagy elmennek wellness-szállodába, ha megengedhetik magunknak. Én szerintem az összes létező módon megpróbáltam ünnepelni, de olyan is volt, hogy csak túlélni ezt a pár napot.”

Éva elmesélte, hogy előfordult, hogy még ennivalóra se volt nagyon pénze, így ünnepi menüsort sem készített magának, volt, hogy a szüleihez utazott le több évig, hogy a karácsonyt együtt töltsék, most, hogy tavaly befogadott egy kiskutyát, otthon, az ő társaságában tölti az ünnepet.

Egyedül a kiskutyám tölti velem a szentestét

Megélni a mélységet…

„A legrosszabb karácsonyom az volt, amikor rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok. Hogy nincs kiért fát díszíteni, hogy nincs kinek főzni, nincs miért készülnöm. Szenteste csak egy telefont kapok, hogy boldog karácsonyt és slussz-pasz. Ebben az időszakban nagyon rosszul éreztem magam. Több évig tartott ezt feldolgoznom, hiába volt azt, hogy 25-én mindenki összegyűlt a nagyasztalnál édesanyámnál, ez már nem volt ugyanaz többé számomra.” Éva depressziós lett, nem ünnepelt, egyáltalán nem érezte magáénak ezt a pár napot. Úgy érezte, ez inkább egy hosszú hétvége, mintsem egy családi összejövetelt szorgalmazó időszak. „Volt egy műfenyőm, mert a válás után egyedül nem tudtam megoldani, hogy hazacipeljem a fenyőt, oldalamon a gyermekeimmel. De nem hazudik, ha azt mondom, hogy évek óta elő sem vettem. Minek? Magamnak? Előfordult, hogy a depressziós állapotom miatt nem tudtam munkát vállalni, így csak a segély maradt, abból pedig még főzni sem volt elég, így a szokásos hétköznapi szendvics volt a menü… Ez az időszak igazán szörnyű volt az életemben. Szerintem itt tapasztaltam meg igazán, hogy mi az a magány.”

Amikor senki sem vár téged karácsonykor…

A családdal együtt, de belül mégis magányosan

Volt egy időszak Éva életében, amikor rádöbbent, hogy nem folytathatja ezt így tovább. Sem a saját lelki békéje, sem a többiek miatt, akik azt látják rajta, hogy élni sincs kedve, nemhogy megjátszani azt, hogy mennyire boldog, amikor a Mennyből az angyalt énekli a családdal. „Úgy döntöttem, hogy nem hagyom, hogy ez az iszonyatos űr töltse ki a szívemet, így elkezdtem az idős szüleimhez kijárni. Kimentem az ünnepek előtt, segítettem a takarításban és a főzésben az édesanyámnak. Éreztem ott legbelül, hogy ez nem az igazi, de úgy voltam vele, hogy milliószor jobb így, mint otthon, magányosan és totálisan boldogtalanul.” Éva ezekben az években egyre inkább tudatosan kezdett odafigyelni önmagára, felismerte, hogy mihez van szüksége ahhoz, hogy újra – ahogy ő fogalmaz – egészséges legyen. Kijött a depresszióból és egyre nagyobb örömet okozott neki, hogy legalább karácsony első napján együtt van mindenki és boldogan csacsog a hétköznapjairól. „A karácsony elkezdett más megvilágításba kerül számomra. Már nem az érdekelt, hogy nekem mennyire rossz, hanem az, hogy végre a többiekkel lehetek, hallgathatom, hogy az asztal körül csacsognak, majd láthatom, ahogy boldogan ajándékokat bontogatnak.”

Megtanultam, hogy egyedül is lehetek boldog karácsonykor

Értékelni az együtt töltött időt

Sok időbe telt, de Éva megtanulta értékelni a családjával töltött időt, ami bár sokat változott az elmúlt években, mégis ugyanannyira jó tudott lenni, mint korábban. Nemrégiben örökbefogadott egy kutyát, akivel közösen töltik a mindennapjaikat. „Lett egy társam. Nem úgy, ahogy szerettem volna, de mégsem vagyok magányos. A kutyám rengeteg szeretetet igényel és ezt szerencsére én is visszakapom tőle. Elkezdtem befelé figyelni és megtanultam értékelni azt, amim van. Csak én éreztem azt, hogy a gyermekeim elhagytak, pedig ez nem volt igaz, egyszerűen csak más lett az életük, másra vágytak mint korábban. Ma már nem várom undorral a képemen a karácsonyt. Megfigyelő lettem, aki magába szívja az ünnep hangulatát, illatait, érzéseit és ebből táplálkozom az ínséges időkben.”

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Karácsonyi néznivalók a hétvégére

Hollywoodi szerelmesek, magyar példamutató hősök – s a bábok, akiknek szintén szent a karácsony!

Close