Illatok, ízek, Isztambul
Lustán hullámzik a tenger a Boszporusz-szoros reggeli derengésében – az ablakból látni. Isztambul már felébredt, dübörög a város, autók tülkölnek, csak a fahéjas italt, a szalepet áruló mozgóbüfés lépked megfontoltan a Taksim tér tömegében. Isztambul él, nagyon is él. Lüktetésében, szívósságában rejlik igazi ereje.
Lustán hullámzik a tenger a Boszporusz-szoros reggeli derengésében – az ablakból látni. Isztambul már felébredt, dübörög a város, autók tülkölnek, csak a fahéjas italt, a szalepet áruló mozgóbüfés lépked megfontoltan a Taksim tér tömegében. Isztambul él, nagyon is él. Lüktetésében, szívósságában rejlik igazi ereje.
Funda Kizougluk, török kísérőm mosolyogva fogad a hotel lobbijában. Az Isztambuli Egyetemen hallgatott szociológiát, ma már ő is az idegenforgalomban dolgozó sokmillió törököt képviseli. Kedves, segítőkész és korrekt. Már túl vagyok egy kiadós reggelin, elhárítanám a tea-meghívást, de ez bizony sértő lehet a vendéglátóra nézve. Így kényelmesen letelepedünk a hallban, apró üvegpohárban szervírozzák a méregerős fekete teát, mandulás sütemény jár hozzá. Mint Fundától megtudom, Törökországban a reggeli az egyik főétkezés, meleg ételekkel, finom zöldséges pástétomokkal, fahéjas rizzsel töltött zöldpaprikával, ecetben pácolt póréhagymával. A következő eszem-iszom csak estebédkor következik, meglehetősen egészségesnek tűnik ez a gyomorkímélő rutin. A törökök persze esküsznek a kebapra, a nálunk is kedvelt grillezett birka-vagy csirkehúsra, zöldségkörettel, pitával. Akár a mesés Kék mecsettel és a kora-keresztény Agia Sofia templommal büszkélkedő Sultanhamet környékén, akár a Taksim üzleti negyedében járunk, büfék, étkezdék, éttermek sokasága hívogat. Kilenc török líráért, azaz 900 forintért a legdrágább főutcákban is ehetünk kebapot. A kevésbé divatos utcákban ez az ár négy líra csupán. Minden hozzávaló igazi, „háztáji” csemege: a narancs, az irigyelt gránátalma így február táján is mesés, a paradicsom talán haloványabb, de ízletes, és a padlizsánból készült egytálételek sokfélesége is garantáltan génmódosított-mentes alapanyagokból készül. Fűszereik páratlanok, és nem csak a Nagybazárban kaphatóak.
Talán ez, ami leginkább feltűnik az egyszerű utazónak, minden árucikken rajta a Made in Turkey felirat, a teától a kávén át az olajbogyóig. Funda büszkén hozzáteszi: „Nyár beköszöntével igazi ám a török étel, tősgyökeres isztambuliként e város konyhájára esküszöm. Még a görög barátaim is, a letűnt Bizánc iránti nosztalgiából, talán igazi meggyőződésből a „Város”, ahogy ők hívják Isztambult, konyháját tartják utolérhetetlennek.”
Forró „lavas” és feketekávé
A törökök igazán vendégszeretők, készségesek, és a pincérek úgy perdülnek-fordulnak a vendég körül, mintha ő lenne az egyetlen az étteremben. Funda a kelet-török konyhát vezető „Marko Pasa” vendéglőjébe kalauzol, ahol a kirakatban fejkendős néni gyúrja, sodorja és süti platnin a fenséges „lavas”-t.
Étkezések mellé kenyérként adják, de főfogásnak is kiváló: sajttal, majonézes padlizsánsalátával töltve. Nem ördöngösség elkészíteni, csak liszt, joghurt, igaz, igazi, falusi török joghurt, só és némi olívaolaj kell hozzá. Egyszerűen mennyei, a többszáz éves épületben meghúzódó étterem rusztikus berendezése különleges hangulatot varázsol hozzá. Bármennyire jólesne egy korsó sör, hiába áhítozok, muszlim ország lévén tilos az alkoholfogyasztás. A kedves, szakállas Mert, az étteremtulajdonos erős törökkávét ajánl. Nem kell sok unszolás, Fundával elfogadjuk.
Konstantinápoly története
Nagy Konstantin császár egyik legnagyobb alkotása az új főváros megalapítása volt. A római császár a keleti területek szerepének növekedésével a Fekete-tenger partján lévő Büzantiont teszi meg székvárosának. Először az ázsiai parton fekvő Khalkédónra, majd az egykori Trójára gondolt, de végül olyan helyet választott, ami a Fekete-tenger és az Égeikum közötti közlekedési útvonalak mentén helyezkedik el. Büzantion a klasszikus görög világban vidékies kisvárosnak számított, de különleges földrajzi helyzete miatt már akkor is stratégiai jelentőségre tett szert. Az ókori Athén számára létfontosságú fekete-tengeri gabona útvonalai a Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül vezettek. A görög-perzsa háborúk görög hőse, Pauszaniasz spártai hadvezér Büzantionban próbált meg önálló hatalmi bázist kiépíteni, amikor győzelmeiből származó dicsősége végül féktelen hatalomvággyá alakult. Ez a dicsőség végül a kereszténységet államvallássá tevő nagy Konstantint illette. Forrás: www.romaikor.hu
Isztambul, a „Város”
Isztambul, bizánci görög nevén Konstantinápoly Európa kapuja. A keskeny Aranyszarv-öböl választja el Ázsiát Európától. Lenyűgöző történelme elképeszti a falai között sétálót. Gondozott parkok vezetnek a reptéri úttól a központig, ahol persze már zsúfoltak a házak, a kormány már sok épület lebontását kezdeményezte, nem elég földrengés-biztosak. „Ezért látsz sok foghíjas telket” – magyarázza Funda. Az iszlám kertkultúra a Topkapi Palota kertjétől kezdve a Sultanhamet kerület középkori bizánci fala mellett húzódó parkokig mindenütt jelen van. Ahogy a rendőrség is, fess kék egyenruhában, különösen a turristákáltal látogatott helyeken és a Taksim téren láttunk sokat. A török tea-szeretetre jellemző, hogy a kordon mögött stázsáló egyenruhások tizesével rendelték a forró teát a közeli büfékből.
Családokat látok piknikezni egy egyszerű szerda délután a gondozott gyepen, a török filmsorozatokból ismert csaknem 10 kilométeres tengerparti korzó pedig rendre benépesül nyugodt sétára vágyókkal. A törökfürdő, a hamam gőzölgő csendjében, igaz, nem éppen a magyar wellness szállodáktól megszokott színvonalon, de igazán törökösen múlatjuk az időt, kiváltképp a forrófürdőben, a „sıcaklık”-ban. Persze szigorúan csak a nők számára fenntartott fürdőt látogattuk. Ilyen hát Isztambul, a „Város”: egyszerre békés és élénk, bizánci és ottomán, modern és ősi, európai és keleti. Élniakarásában, lüktetésében, szívósságában rejlik igazi ereje.
