Jónás Anna: Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan III. rész

Elfoglalt olvasóink a gyors és hatékony főzéshez kaphatnak néhány tippet a címben említett könyvből részleteket közlő sorozat harmadik részében.

15. fejezet

Finomat – hatékonyan

(részletek)

Néhai lánykoromban még boldogan elszöszögtem az evőkanálnyi rétegenként sütött marcipántortával vagy egy szekérderéknyi aprósüteménnyel, és lehet, hogy néhány év(tized) múlva újra eljön e szöszögés ideje. Dolgozó kisgyerekes anyaként viszont nem csak a rendrakás és a takarítás, de a főzés terén is a gyorsaság és a hatékonyság lebeg a szemem előtt − meg az, hogy a lehető legkevesebb időbefektetéssel is változatosan, egészségesen és persze finomakat együnk. (…)

Generikus kaják

Azokat az ételeket értem ezalatt, amelyekkel jól kiváltható egy-egy hagyományos étel vagy elkészítési mód. A generikus csoportba tartozók hamarabb elkészülnek (és/vagy egészségesebbek), mint helyettesített társaik, viszont legalább olyan finomak, mint az eredetiek.

Főtt rizs vagy tészta helyett: kuszkusz

Egyrészt finom, másrészt nem kell főzni, csak forró sós vízzel (húslevessel, alaplével) leönteni, lefedni, s pár perc múlva már ehetjük is.Amíg megterítünk, el is készül. Összekeverhető bármilyen párolt zöldséggel vagy natúr zöldségkonzervvel – a halványsárga kuszkuszban pl. remekül mutat az előzőleg leszűrt, leöblített konzerv vörösbab, de mehet bele kukorica, borsó, gomba, brokkoli, bármi. Szárított vagy friss, apróra vágott zöldfűszereket is adhatunk hozzá. (Ha marad belőle, nyugodtan lefagyaszthatjuk, éppúgy, mint a maradék főtt tésztát vagy barna rizst.) Szinte bárhol megállja a helyét, ahol rizst, netán tésztát használnánk:

– lehet belőle köret húshoz, halhoz, lecsóhoz, gombapaprikáshoz stb.

– tehetjük rakott ételekbe

– ehetjük levesbetétként

– édesen elkészítve tejberizs helyett tejbekuszkuszként

– de vargabélesben is helyettesítettem már vele a főtt tésztát, és nagyon finom lett a végeredmény.

Rántás helyett: zabpehely/zabkorpa

Anyukámtól tanultam: szinte bármilyen levest besűríthetünk úgy, hogy a főzés utolsó pár percében zabpelyhet vagy zabkorpát szórunk a forró lébe. Kb. 10 dkg szárazanyaghoz egy evőkanál zabpelyhet vagy fél evőkanál zabkorpát szoktam venni. (…) Én a zabpelyhes sűrítést jobban szeretem a zabkorpásnál, mert a megpuhult, finom zabpehelyszemek mintegy levesbetétként is szolgálnak.

Extra tipp: fasírtban a beáztatott zsömlét is lehet zabpehellyel helyettesíteni. (…)

„Normál” leves helyett: krémleves

A krémleveseket több tulajdonságuk miatt is imádom.

1. Finomak és laktatóak.

2. Nagyon kevés hozzávalót igényelnek.

3. Nem baj, ha egy váratlan és elhúzódó golyópálya-renoválás miatt a tűzhelyen felejtem, mert sokáig nem ég le, s mivel úgyis szét fogom turmixolni, nem akkora katasztrófa, ha egy kicsit túlfő.

4. Agyerekeim imádják mindenfélével megszórni a tetejét, és meg is eszik (a szóratot éppúgy, mint azt, ami alatta van).

5. Mivel püréállaguk révén még a fagyasztástól sem tudnak szivacsossá válni, ideális mélyhűtőkaják. (…)

6. Babra helyett: haladós

Ezt főleg süteményekre értem. Pl. a pogácsának valót kinyújtani, szaggatni, maradékot összegyúrni, megint nyújtani, szaggatni, egyesével kenegetni-szórni időigényes (bár gyerekekkel együtt persze jó mulatság). Sokkal egyszerűbb egy téglalapba nyújtani az egész tésztát, egyben lekenni, egyben leszórni, és pizzavágóval kockákra/rombuszokra/csíkokra vágni (és azért ez is jó mulatság a gyerekeknek).

Ha elég kemény (lehűtött) linzertésztával dolgozunk, Stahl Judit javaslata nyomán formálhatunk belőle hengert, és kis korongokat szeletelhetünk belőle keksz céljára. Sokkal gyorsabb, mint nyújtani-szaggatni. Ha felszeletelés előtt meghempergetjük valamiben a hengereket (jó, nem a macskaalomban, hanem pl. aprított mogyoróban, dióban stb.), gusztusos kis kérgük is lesz a süteményeknek.

Ha pedig valami pitefélét sütünk, amihez ki kell bélelni tésztával a formát, akkor sem feltétlenül érdemes elővenni a gyúródeszkát meg a nyújtófát: ha Jamie Oliver módszerét követve a hengerré formált tésztából hosszú lapokat vágunk, és egymáshoz nyomogatva azokkal béleljük ki a formát, még a deszka meg a sodrófa elmosogatását is megspóroljuk.

Töltelékes sütik esetében alapvetően a csigázás híve vagyok: fogunk egy készen vett, előre kinyújtott levelestésztát, lekenjük sajtkrémmel, megszórjuk magokkal, feltekerjük, egy centi széles csigákra vágjuk, a csigákat sütőpapírra fektetjük, és 200 fokon megsütjük. Faltól falig 25 perc. Egyik kiskorú rokonomnak minden családi ünnepre ezt kell szállítanom, annyira szereti. Persze mindenféle más töltelékkel is készíthető (édessel is). (…)

Minimalista desszertek

Ha időszűkében vagyunk, mégis szeretnénk valami desszertet varázsolni a vasárnapi uzsonnaasztalra vagy a vendégek elé, válasszunk minimális mennyiségű alapanyagból készülő ételt. (…)

A zabpehelylisztes gofri (amelynek sajnos nem találom a netes forrását, pedig valaha onnan vadásztam le) épp azért szorította ki nálunk a klasszikus verziót, mert kevés összetevője miatt nagyjából annyi ideig tart bekeverni, mint amennyi idő alatt a lányom elsóhajtja magát, hogy „úgy szeretnék gofrit vacsorázni”. Ráadásul egészséges is. Növényi és állati tejjel egyaránt finom. Így készül: két bögre zabpehelylisztet elkeverek két szűk bögrényi tejjel, adok hozzá 1 púpos evőkanál cukrot, egy csipet sót, egy mokkáskanál sütőport és kevés olajat. Gofrisütőben a szokott módon megsütöm.

Főzött tortakrémek helyett használhatunk mascarpone-alapú kevert krémeket. Ezzel a műfajjal anyósom ismertetett meg, s azóta sokszor készítem, mert nagyon kevés hozzávalót igényel, és sokkal gyorsabban elkészül, mint a kétkomponensű főzögetős krém. Mascarponéból, porcukorból, csipet sóból meg valami ízesítőből áll, ezeket kell fényesre kikeverni. Szerintem citromkrémként (jó sok frissen facsart citromlével és a kezeletlen gyümölcs reszelt héjával) a legfinomabb, főleg ha a krémmel megkent piskótára eperszemeket is ültetünk, de készítettem már mascarpone-alapú kávé- és csokikrémet is (mindkettőhöz nagyon kevés forró vízben feloldott koffeinmentes neszkávé és keserű kakaópor kell, csak más-más arányban; egy-két evőkanál nutella és némi reszelt narancshéj is nagyon jót tesz mindkettőnek). Az ízesítetlen mascarpone és a kész mascarpone-krémek egyaránt kitűnően fagyaszthatók, csak kiolvadás után alaposan fel kell keverni őket.

Kedvenc idevágó receptem: a mikróban sült töltött alma. Személyenként egy-két almát meghámozok, kettévágok, a magházakat (karalábévájóval) kiszedem, és kicsit mélyítem-szélesítem. Az almafeleket kívül-belül bedörzsölöm egy kis citromlével, hogy ne barnuljanak meg. A mélyedésekbe kevés tejjel (vagy tejszínnel), vaníliás cukorral, reszelt (bio)citromhéjjal és mazsolával elkevert darált diót teszek (almánként 3-4 evőkanál darált diót számítsunk – ne legyen túl híg a töltelék!). A fél almákat mikróban puhára sütöm (az idared almának 700 watton 4 perc kell; fajtától függ, hogy mennyi idő alatt puhul meg). Melegen tálalom.

Extra tipp:ezt a szerény desszertet pazar ünnepi édességgé turbózhatjuk, ha a fenti diós-mazsolás mellé gesztenyés-aszalt vörös áfonyás és marcipános-kandírozott narancshéjas verziót is készítünk. A gesztenyéshez durva reszelőn reszeljük le a gesztenyemasszát, adjunk hozzá annyi habtejszínt (nem habot!), hogy kellemesen krémes állaga legyen, végül keverjünk hozzá előzőleg narancslében felfőzött és leszűrt aszalt vörös áfonyát is. A marcipános töltelék hasonlóan készül: a lereszelt natúr marcipánmasszát tejszínnel krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a (bio) kandírozott narancshéjat is. (A sütés mindhárom fajtánál ugyanúgy, a fentiek szerint történik.)

A háromféle töltött almát rendezzük el egy nagy tűzálló tálon, és igény esetén egy kancsó meleg vaníliaszósz kíséretében adjuk az ünnepi asztalra. (…)

A férj kommentárja

(…) Én történetesen három és fél évig éltem a magam főztjén, ami lényegében négy-ötféle végtelenül egyszerű (mondhatni „hályogkovács módra” összeütött) fogás heti körforgását jelentette. Ha pedig a férfi kollégistaként a maga idejéből csak ennyit hajlandó áldozni a napi főétkezésre (hiszen az embernek nyilván ezer fontosabb dolga is akad), vajon miképpen róhatná le utóbb méltó háláját az Asszony iránt, aki − ennél mérhetetlenül magasabb kulináris színvonalon és nagyobb energiabefektetéssel − gondját viseli?

De hogy némi kritikával is éljek: a krémlevesek mai divatja férfiszemmel legalábbis aggasztó. Hiszen gondoljunk csak bele, a vonatkozó receptekben még csak mellékszálként sem bukkannak fel a kiegyensúlyozott táplálkozás olyan alapvető összetevői, mint a vesevelő vagy a füstölt csülök. Nem egyezhetnénk ki mondjuk egy tarjakrémlevesben?

Jónás Anna: Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan
Európa Könyvkiadó
2990 Ft