Kamaszkorunk visszaköszönő árnyai

Amikor a gyerekek kicsik, az a kérdés év végén, hogy hány táborba tudjuk beíratni (amennyit elbír a pénztárcánk). Amikor már nagyobbak, azzal szembesülünk, hogy hová nem akarjuk elengedni? Ezerszámra kezdődnek a fesztiválok, koncertek, amikre a fiatalok előszeretettel elmennének. na, de milyen áron? És kinek a pénzén? Iklády Sára tanácsadó pszichológussal beszélgettünk a témáról.

Családháló: A szülőknek nagy probléma, hogy eldöntsék: mire ösztökéljem fiatal gyerekemet. Vállaljon munkát? Esetleg a barátaival legyen? Otthon hagyhatom egyedül? Hány éves kortól?

Iklády Sára: Igen, a szülők a kisgyerekkor után szembesülnek azzal a nehézséggel, amit a tizenéves gyerekek igényelnének. A fiatalok is elfáradnak év közben, ők is kiengednének nyárra. Szülőként nehéz persze meghúzni a határt, mit engedhetünk és mit nem.

CSH: Ismernünk kell a gyerekünket ahhoz, hogy megbízzunk benne.

IS: Mindenképpen. A mai stresszes és munkával teli világunkban sokszor láthatjuk, hogy a fiatalok is a telefonjaikat nyomogatják a valódi kapcsolatok ápolása helyett. Ha rajtunk, a szüleiken azt látják, hogy egész nap rohanunk, és nem érünk rá semmire, akkor mire számítunk? Azonban látnunk kell, hogy a fiatalok éppúgy vágynak a figyelemre és szeretetre, mint mi. Csak éppen egy olyan állapotban vannak, amikor ezt jobb eltitkolni – szerintük-.

CSH: Érdemes a fiatalokat családdal nyaralni hívni?

IS: Minden embernek, így a tinédzsereknek is szükségük van egy kis levegőváltozásra, utazásra, a megszokott környezetből való kilépésre. Nem kell feltétlenül világkörüli útra vagy egzotikus turistaparadicsomba utaznunk persze, a kulcsos házak, kempingek, ismerőseink hétvégi háza ugyanúgy megteszi: a lényeg, hogy pár napig egy kicsit mást lássunk az ablakunkból, amikor felkelünk. Ez a családnak is jót tesz és ezek a napok alkalmat teremtenek a kommunikációra is.

CSH: Ilyenkor érzékenyebbek a fiatalok?

IS: Igen. Egy kiskamasznak fontos hogy, miközben békén hagyják, és önállóságot biztosítanak neki, szüleit mégiscsak maga mellett tudhassa, fizikailag és érzelmileg egyaránt. Ideje nagy részét egyedül, vagy a barátaival szeretné eltölteni, de arra még nem képes, hogy napjait egyedül tervezze meg, és minden gyakorlati részletről maga gondoskodjon. Lustálkodni is szeretne, de strandra, moziba is jó volna eljutni, méghozzá, ha lehet, nem egyedül, és az is igaz, hogy már régen látta az unokatestvéreit és a nagymamáját.

CSH: Sokszor azonban csak az akarat van meg, de inkább lustálkodnak.

IS: Előfordul, hogy a fenti tervekből gyakran semmi nem valósul meg: kamasz gyermekünk délben kel, majd estig a számítógép és a tv előtt ül, mert aznap egyik barátja sem ért rá. A másik dolog, ami a szülőt bosszanthatja, hogy úgy érzi, a szórakozáson és a pihenésen kívül talán valami hasznosat is csinálhatna a gyerek a több hónapig tartó vakáció alatt. Gyakran tör ki veszekedés emiatt a kanapén heverésző, chipset majszoló, képernyőre meredő tinédzser, és az épp munkába induló, vagy onnan érkező szülő között.

CSH: Hogyan kezelhetjük jól ezt a helyzete?

IS: Ha veszekedés és kritizálás helyett konstruktívan állunk hozzá a kérdéshez, ha úgy segítünk a kamasznak a napjait megszervezni, hogy közben nem vagyunk sem erőszakosak, sem tolakodók, akkor nemcsak jobban fogja magát érezni, de talán még hálás is lesz nekünk. Ahelyett tehát, hogy azt mondanánk: “Borzasztó, hogy egész nap nem csinálsz semmit, nem hiszem el, hogy nincs egy barátod, akivel elmehetnél valahová, vagy ne lenne mit gyakorolnod, ha jól tudom, két tantárgyból is hármasod volt év végén! De ha már úgyis itthon vagy, egy kicsit hasznossá tehetnéd magad, rendbe tehetnéd a szobádat, vagy legalább bevásárolhatnál, amíg szegény szüleid, akiknek nincs nyári szünetük, egész nap dolgoznak.” Másképp is fogalmazhatunk, szemrehányások helyett mutathatunk inkább segítőkészséget. Pl. “Látom, unatkozol egy kicsit. Miért nem hívod át az egyik barátodat, itt is alhat, ha megengedik neki, holnap reggel meg munkába menet elvinnélek titeket a strandra. Ha lementek a boltba bevásárolni, vehettek valami fogatokra valót, sőt, főzni is megpróbálhatnátok valamit estére, kíváncsi vagyok, milyen eredeti receptet találtok ki!”

CSH: Mi a helyzet a fesztiválokkal? Elengedhetjük gyerekeinket?

IS: Alapvetően bíznunk kell a gyerekünkben. Természetesen következetesnek kell lennünk és elérni, hogy elmondja azokat a dolgokat, amiket átél. Még akkor is, ha az negatív élmény. nem tudjuk visszatartani, ha menni akar. Bíznunk kell. Gondoljunk csak a saját fiatalkorunkra!