Karácsonyi filmdömping: ezeket szeretjük mi

Idén úgy döntöttünk nem hagyományos filmajánlóval készülünk számotokra az adventi időszakra, hanem személyesebbé téve, a Családháló szerkesztői ajánlják a kedvenceiket. Hogy miket szeretünk nézni a TV elé bekuporodva? Íme.

A főszerkesztőnknek, Paulik Andrásnak nincs kimondottan kedvenc karácsonyi filmje, de a feleségének viszont már van. „A feleségemnek van kedvence, ez pedig az Aludj csak, én álmodom című film. Ha úgy jön ki a lépés, valamikor a karácsonyi időszakban megnézzük ezt a velőig hatolóan-, szinte már pusztítóan romantikus filmet, ahol a kép és a zene együttesen okozza – évek múltával is – a „mindenkit szeretek-érzést”. Egy meleg szobában, kint a hulló hó ölelésében ideális program (lenne) ennek a mozinak a megnézése. Mióta gyerekeink vannak, ezt azonban sokszor felülírja a Frakk vagy a Bogyó és Babóca aktuális epizódja.

Gyarmati Orsolyának, a Családháló szóvívőjének a kedvence egy nyolcéves kisfiúról szól. „Nekem a Belle és Sebastian a kedvenc karácsonyi filmem. Nem az az igazi, felszabadultan nevetős alkotás, de nagyon emberi és megható. Eszünkben juttatja, hogy a karácsony nem mindenki számára a meghitt családi együttlétet jelenti, és hogy sokan éppen ebben az időszakban a legsérülékenyebbek, mert pont az hiányzik az életükből, amiről a karácsony szól: a biztonságról, a család megtartó erejéről és a szeretetről.”

„Sebastian, a nyolcéves kisfiú sosem ismerte a szüleit. Nagyapja neveli, aki korán munkára fogja Sebastiant a francia Alpok gyönyörű, de sokszor egy gyerek számára igencsak veszélyes magaslatain. Évről évre megígéri a kisfiúnak, hogy ezen a karácsonyon eljön érte az édesanyja, ám Sebastian hiába várja, hogy megérkezzen. Mellészegődik egy árva és elvadult kutya, akivel a kisfiú örök barátságot köt. Ez a kapcsolat lesz a legfontosabb az életében, s általa döbben rá arra is, hogy a felnőttek sokszor nem megbízhatóak, sőt, hazudni is szoktak, így aztán csupán saját magunkra számíthatunk, ha meg akarjuk tudni, miről is szól az élet és kik vagyunk mi önmagunk és a világ számára.”

Vajda Boglárka, újságírónk kedvencét biztos sokan mások is imádják: „Egyértelműen és hezitálás nélkül az Igazából szerelem az. Tizenkét éve minden évben megnézem. Nevetek, sírok, kiakadok, felszabadítja az indulataimat, morgok ha a szereplő helyében én nem úgy döntöttem volna. Még mindig meghökkenek egyes részein, összetörik a szívem, túlreagálom a jeleneteket és van, hogy úgy érzem érdemes kockáztatni az életben. Sokkal jobban és többet, mint amennyit én valaha is mertem. Az ünnepek közeledtével időről időre leülök a képernyő elé. Szigorúan gyerek és férjmentes övezetben – ők úgyis szívesen sétálnak addig a hóesésben-, meg ki akarja azt hallgatni, hogy „Anya már megint ezt nézed? Uncsi vagy, haladni kell a korral!” vagy „Szívem, nem unod még? Ha még egyszer meg kell néznem a film főcímét és meghallanom a zenéjét kifutok a világból.” Egyszóval jobb a békesség. Meg hát, kinek van arra energiája, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant…”

A szakmai gyakornokunk, Dobos Noémi is megosztotta velünk kedvencét. Na, vajon mi az? „Nekem a Kelekótya Karácsony a kendvencem. A film alaptörténete, hogy Luther Krank (Tim Allen) és felesége (Jamie Lee Curtis) úgy döntenek, hogy miután lányuk elköltözött nem ünneplik a karácsonyt, hanem helyette nyaralni mennek. Mivel a szomszédság szokásos karácsonyi ünnepségének már évek óta szerves részét képzi a házaspár, így ezen a döntésükön mind a barátok, a szomszédok és a kollegák is megrökönyödnek, és mindent megpróbálnak, hogy lebeszéljék a családot a tervükről. Krank-ék hajthatatlanok, mígnem karácsony előtt a lányuk hazatelefonál, hogy mégis otthon töltené az ünnepeket. A házaspár megpróbálja egy nap alatt megszervezni a szokásos ünnepi partit, ami nem jelent épp kis kihívást a számukra.

„A film egyszerre adja azt az ünnepi hangulatot, amit egy karácsonyi történettől elvárnánk, ugyanakkor másfél óra nevettető kikapcsolódást is biztosít. Remek színészek játszanak benne, és a sztori is jól van felépítve. Nem egy tucat film, ami csak a békés és szeretetteljes ünnepeket mutatja be, hanem azt is, hogy néha bizony a karácsonyi készülődés is terhes tud lenni, akár annyira, hogy inkább elfutnánk, és nyaralni mennénk helyette. Megtalálták a tökéletes arányt az idilli hangulat és a szórakoztatás között.”

Ha megengeditek, mint a cikk írójáról, magamról sem feledkeznék meg. Nálam nem fordulhat elő, hogy kihagyjam az egyik kedvenc színészem (Jim Carrey), egyik legjobb filmjét, egyszóval a Grincset. Ha van karácsonyi hangulatom, akkor azért, ha nincs, akkor azért nézem meg ebben az időszakban. Egyszerűen imádom ezt a zöld kis lényt, ahogy próbál szeretni, de ezt még önmaga előtt is tagadja. Azt meg még kevésbé hiszi, hogy valaki őt is szeretheti. Egyetlen hű társa a kutyája, mígnem egy kislány úgy nem dönt, hogy ő többé nem hagyja, hogy valaki kimaradjon a közös karácsonyi vigasságból. Még a Grincs sem, akinek állítólag nincs szíve… 

…de humora és önkritikája viszont annál inkább. A kislány szemén- és szívén át megismerhetjük a Grincs igaz történetét és a mélyen megbújó szeretni képes énjét.