Pótolhatatlan apák

Tényleg pótolhatatlan az apa szerepe a harmonikus személyiség kialakulásában? Igen, és rendkívül fontos, hogy ez a közgondolkodásban is ilyen hangsúllyal jelenjen meg. Talán, ha elég fontosnak látjuk az apa jelenlétét, akkor lesz erőnk a mai kor kihívásai között is megfelelni ennek a feladatnak. Pécsi Rita neveléskutató néhány napja tartott előadásában a férfiszerep azon sajátosságairól beszélt, amelyeket – jó esetben – az apák képviselnek a gyermekeik fejlődésében.

,,A világ ismét az apák után kiált a természetes és természetfölötti létben egyaránt” (J. Kentenich)

A földi apák is szinte isteni tulajdonságokkal ruházódnak fel a gyermekek szemében. Ezek a tulajdonságok sokszor tudatosan, sokszor tudattalanul valósulnak meg. Milyen tulajdonságai vannak egy igazi apának, aki támaszként, példaként van jelen utódai életében? Ki ez az apa, akiért kiáltunk a természetes életünkben és a természetfeletti gondolkodásunkban? Az apa legmagasztosabb feladata, hogy az életadó és gondviselő erő transzparense. Mit is kell ez alatt értenünk? A transzparens „átlátszó”, érthető, aki teremt, létrehoz, előhív valamit, az apaképen keresztül talál rá az ember Istenre, ő jeleníti meg számunkra. A gyerekeknél ez annyira egyértelmű, hogy ha azt kérjük, rajzolja le Istent, akkor az apjukhoz hasonlóan bajszos, kopasz vagy Nike cipőst rajzolnak. Vágyunk ehhez a jó, gyengéd mégis erős személyhez.

Az apai vonások a családban

Állandóság – Kiszámíthatóság az elvekben és a döntésekben. Tudunk rá építeni, támaszkodni, nem a hangulata számít, nem ez határozza meg a döntéseit.

Jelenvalóság – Nem azt jelenti, hogy állandóan ellenőriz és a gyerekei nyomában lohol, hanem hogy az övéi jelen vannak az életében és ő is jelen van a számukra, törődik velük, minőségi időt ad. Az apa figyelme fontos a gyerek számára. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a hivatás és a család között, de muszáj kiszakítani az időt, mert minél kisebb a gyerek, annál inkább a vele töltött idő mennyiségén méri le, hogy ő mennyire fontos a másik számára.

Mindentudó – Mindenről tud, ami hatással van a gyermeke életére, ez az a biztonság, ahol jól érzem magam.

Bölcs – Egyénileg mérlegeli a terheket, a követelményeket. Nem az általános trendnek megfelelően mér, hanem az adottságaimat, a temperamentumomat, az érdeklődésemet is figyelembe veszi.

„Szent” – Nem az szent, aki tökéletes, hanem aki törekszik rá. Arra, hogy lássuk ezt az igyekezet, nagy szükségünk van. Szép és megerősítő a gyermekeknek azt látni, hogy az apja, aki erős, aki irányítja a családot, tud hibázni, de igyekszik kijavítani, van egy belső mércéje és ehhez igazodik. Ez nem gyengeség, nem pipogyaság.

Igazságos és irgalmas – Kezdjük újra! – ez a megbocsájtó, elfogadó attitüd kell, hogy jellemezze az apa –gyerek kapcsolatot. Természetes, hogy adódnak az életben sértődések, bántó helyzetek, de mindig legyen mód az újrakezdésre, kibékülésre. Ugyanakkor az apa kérlelhetetlen az igazságosság, a becsület, az egyenesség tekintetében, és ezt magával szemben is megköveteli.

Az életben való boldogulási képesség első mintája – Ez a képesség tanítható-tanulható, és első mintája az apa. Nem az anya, mert ő kisgyerekkorban túl közel van hozzánk, szinte egyek vagyunk vele, az apa az a külső személy, az első igazodási pont, aki megmutatja, hogy mit jelent valakit elviselni, követni, szeretni, hogy milyen az élet. Ennek talpraesett vállalását apánktól szeretnénk megtanulni, illetve itt van a lehetőség, hogy tőle megtanulhassuk.

(A cikk az elhangzott előadás szerkesztett változata.)