Tiéd, enyém, miénk: a Föld

Élet vagy halál? – fontos a kérdés.  A környezettudatosság egy olyan fogalom, ami felett az emberek átugranak, legyintek, hogy „dehát én az vagyok, hisz szelektíven gyűjtöm a szemetet”. Nem ilyen egyszerű. A téma nehezen körüljárható, sok mindenen átsiklunk. Ezért úgy gondoltuk, megkérdezünk különböző korú nőket és férfiakat: ők mit tudnak, és mire figyelnek?

Borús idő volt. Gondoltam leviszem a kutyámat sétálni, mielőtt elkezd esni az eső. Mivel éppen azon agyaltam, hogyan kéne olyan szempontból megközelíteni egy kényes témát, hogy az másokat is érdekeljen észre se vettem, hogy Sparrow, a kutyám odafutott a homokozóban játszó gyerekekhez. Persze én is odamentem és miközben a lányok azon fáradoztak, hogy elkapják a rosszcsont ebet egy simogatás erejéig, belőlem előtört a kérdés a szomszédok körében. Máriának két gyereke van a 21 éves Adri és a 23 éves Tamás, Orsi szintén csak kutyát sétáltat, de lelkes lesz, mikor számára érdekes témát hozok fel, Kriszta 24 és egy kislány édesanyja. Palkó értetlenül néz rám, hogy most ez miért is olyan fontos nekem, és azt hiszi rossz, amit ő gondol. De persze nincs olyan, hogy rossz válasz, hiszen már látom Tünde arcán, hogy sajátos véleményét mindjárt hallani fogom, mikor felteszem az első kérdésemet.

Mit tudtok a környezettudatosságról?

Mária: A környezettudatosság az nem más, mint a fenntarthatóság – vágja rá kapásból a választ Mária – Óvni kell a természeti kincseinket, hogy legyen az unokáinak is, és fontos, hogy ne pazaroljunk. A legfontosabb persze a víz.

Orsi: Tudom, hogy az újrahasznosítással sok jót teszek magamért és a környezetemért, de nem vagyok mániákus környezetvédő.

Tünde: Szerintem is így van. Ez egy tudatos felelősségvállalás a környezet védelméért. Bár sokan elkötelezik magukat a környezetvédelem mellett, egyet is értenek vele, de nem biztos, hogy környezettudatosan is élnek! Hiszen más dolog szörnyülködni a különböző környezeti katasztrófákon: olaj vagy radioaktív szennyezés keletkezésekor, az esőerdők irtásakor, de ez nem pótolhatja a környezeti nevelést és nem feltétlenül késztet környezettudatos cselekvésre is.

Kriszta: Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több figyelmet fordítanak rá és egyre több rendezvényt szerveznek ezzel kapcsolatban. Lásd: Szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás stb.

Pali, te nagyon hallgatsz. Teszel valamilyen lépéseket környezetvédelem érdekében?

Pali: Nem szemetelek, és kevesebb vizet próbálok használni.

Kriszta: Én például még külön gyűjtöm a műanyag palackokat is.

Orsi: Nálam energiatakarékos izzók és háztartási gépek vannak használatban. Szelektíven gyűjtöm a szemetet és autó helyett kerékpárral járok gyakrabban dolgozni. Spórolok a vízzel és árammal, műanyag szatyor helyett pedig bevásárlótáskával indulok vásárolni.

Tünde: Szerintem ez pénz kérdése. Nekem az nincs, szóval inkább az olcsóbb dolgokat veszem meg, ami persze nincs összhangban azzal, hogy óvjam a környezetet is.

És szerintetek az változtatott valamin, hogy szülők letettetek? Fontosnak tartjátok, hogy megismerkedjenek a környezetvédelemmel közelebbről?

Tünde: Nyilván változott, hiszen a környezeti katasztrófák hatásai lehet, hogy az én gyermekeim jövőjében fogják igazán éreztetni a hatásukat. Ahhoz pedig hogy környezettudatosan éljenek, nekem kell őket megtanítani hogyan vigyázzanak a környezetükre.

Mária: Rám ez nem volt hatással, énelőtte is így gondolkodtam. Amúgy én fontosnak tartanám, de tölcsérrel sem tudom a fejébe tölteni. Viccet félre téve: tanulják a srácok, tanulják… (hangos nevetés veszi kezdetét)

Palkó: Én az előttem szólókkal értek egyet. Fontos, hogy tudjuk, nem véletlenül alakulnak ki a természeti katasztrófák, a klímaváltozás. De úgy gondolom, a fiam saját maga is eltudja dönteni azt, hogy, hogyan akar viselkedni. Hiába mondom neki, hogy külön kukába dobja a papírt, ha ő csak azért is egybe dobálja a hulladékot.

Kriszta: Nekem a lányom lassan egy éves. Őszintén megvallva sem időm, sem energiám nincs foglalkozni ilyenekkel. Majd ha idősebb lesz, persze elmagyarázom neki a dolgokat.

Orsi: Ugyan nekem még csak kutyagyerekem van, de majd ha úgy alakul, akkor biztos megtanítom neki…            

-Együtt nevetünk-

Málnát, Orsi „kutyagyerekét” leszámítva milyen módszerekkel vezetnétek be a fiatalok életébe ezt a felfogást? Szeretnétek ha ezt még szélesebb körben ismertetnék?

Kriszta: Elsősorban kiskorban játékosan kezdeném ezt el. Ilyen témájú mesekönyvet is felhasználnék majd. Másodsorban bízom benne, hogy majd később az óvodában/iskolában figyelmet fordítanak erre a témára.

Tünde: Kicsi koruktól ezt tanítom a három lányomnak, ezt látják, tapasztalják. Hogyan gyűjtsük a szemetet, ne hagyjuk égve a villanyt, ne folyassuk feleslegesen a vizet. Erre való nevelésükben természetesen számítok az óvoda, iskola megerősítésére, tanítására, figyelemfelkeltésére is a környezettudatos viselkedést illetően.

Palkó: Szerintem ez a társadalom feladata. Az óvodában és iskolában is nagy hangsúlyt kell, hogy erre fektessenek. Legyen a könyvek újrahasznosított papírból. Az én időmben még volt sulitej vagy kakaó, és ezek is ilyen csomagolásúak legyenek, persze mindezt elfogyasztás után szelektív kukába is dobják a gyerekek.

Mária: Úgy tudom a közeljövőben a háztartásokban is bevezetik a hulladék szelektálását. Egyre több bicikli utat építenek és a MOL Bubi közbringarendszer egy új közlekedési lehetőség Budapesten.

Orsi: Szerintem fontos, hogy még szélesebb körben ismertté és népszerűbbé tegyék, mert lehet furán hangzik, amit mondani fogok, de nincs divatja a környezetvédelemnek.

Palkó: Ezt, hogy érted, Orsolya?

Orsi: Így, ahogy mondom, nem divat. Divat az, hogy védjük a pandákat. De az nem, hogy az üveget ne a kommuninális szemét közé dobjuk. Én azt szeretném, ha a fiatalok körében divat lenne óvni a fákat, tudatosan vásárolni és megbecsülni azt, amink van.

Ebben a pillanatban eleredt az eső. Orsi felkapta Málnát, Palkó az unokáját és mind futottunk be a saját lépcsőházunkba. Fura, de úgy érzem a legjobbkor. Orsi szavai elgondolkodtattak. Divat ma a környezetvédelem?