Udvariasság Budapesten – nők egymás között

Kismama, járókeretes öreg hölgy és egy bicikli. Három áldozat 24 órán belül Budapesten. Remélhetőleg csak a véletlen fura összjátéka e három eset, és nem egy tendencia ez a viselkedés, mindenesetre tény: egyre kevesebb figyelmet fordítunk egymásra.

Első pillanatban értetlenség, majd végül döbbenet ült ki a kismama arcára. Pedig mindössze annyi történt, hogy egy 20 körüli lány rezzenéstelen arccal huppant éppen arra az ülésre, ahová tartott. A jelek szerint egy belvárosi buszon dél körül is komoly harc folyik az ülőhelyekért. Nem volt tömeg, mindössze hatan lézengtek a járművön, ám az árnyékos ülésekért még így is érdemes volt egy harmadik trimeszterében lévő lányt levegőnek nézni. Talán a helyzet abszurditása késztette némaságra a leendő anyukát, aki végül a tűző napon ülve folytatta útját Buda felé…

A Duna túlpartján sem volt rózsásabb aznap a helyzet: a BAH-csomópont villamosmegállójában türelmetlen a tömeg. Egy 40-es szőke nő folyamatosan okostelefonját nézi. A sárga megváltó azonban lassan döcög, így mire nyílik az ajtó, a szőkeség inkább csak magára koncentrál. Pedig a villamosról egy idős járókeretes hölgy próbál leszállni. Csakhogy túl körülményesen teszi. Így segítség felajánlása helyett inkább felsurran a lépcsőn és kényelmesen elhelyezkedik az első ülésen, hogy gondosan lakkozott körmeivel ütemesen kezdje gépelni sms-ét. Szerencsére a komótosabb utasok közül valakinek végül mégiscsak eszébe jutott segíteni…

Délutánra viharos szél kerekedett. Az időjárás változást egy pékség előtt magára hagyott kerékpár bánta volna, ha jelen sorok írója nem próbálja meg elkapni az utolsó pillanatban a feldőlő kétkerekűt. Visszaállította, ám újabb dőlés következett be, ezért próbálta szélvédettebb helyre tolni. Közben a bicikli gazdája is feltűnt az ajtóban, egy szenvtelen, és szemkontaktus nélküli kösz-szel intézve el a dolgot. Mégis furán éreztem magam. Pedig engem észrevettek. Nem úgy, mint a kismamát és a járókeretes idős hölgyet. Ők vajon mit gondoltak az esetről…?