Kütyüzik a gyerekem – ez probléma?

Egy ovisnak a mobiltelefon, a tablet ma már nem jelent újdonságot.

számítógép
2020. február 13. Tóth Alexandra/vasarnap.hu

Fotó: Pixabay

Egyre digitalizálódó világunkban szülőként nap mint nap szembesülünk annak kérdésével, mikortól adható egy kisgyermek kezébe bármiféle digitális eszköz. Számos írás jelent meg már a témában, mely a lehetséges hatásokra hívja fel a figyelmet. Mégis, úgy tűnik, a mindennapokban sokszor elfelejtünk ezekre odafigyelni, így nem lehet eleget beszélni róla.

Már csak azért sem, mert Az ELTE Etológiai Tanszék Alfa Generáció Laborjának munkatársai a tavaly novemberben megjelent vizsgálataikban megállapították, hogy a gyerekek egyre korábban kerülnek kapcsolatba a digitális eszközökkel. Míg 2013-ban a két és három év közötti gyerekeknek csak a 10 százaléka mobilozott, addig ez az arány ma már 40 százalék. A kutatások során a  7 év alatti gyermekek mobil- és tablethasználati szokásait vizsgálták 1270 szülő válaszai alapján. A kérdések arra vonatkoztak, hogy a gyerekek mikortól, mennyit és hogyan használják az említett eszközöket, illetve hogy milyen tevékenységet szoktak végezni rajta.

A mindennapok nem könnyítik meg a helyzetet

Mégis hogyan védekezzünk ez ellen szülőként? Hiszen a mindennapjaink, de még a munkánk szerves részét is ezek az eszközök képezik. Emellett ott a tény, hogy a világ által (vagy inkább általunk) felállított elvárások is arra késztetnek: életünk minél több részén minél tökéletesebben használjuk ezeket a masinákat.

Így hát nem egyszerű arra válaszolni, mikortól tanácsos bármelyik digitális eszközt egy gyermek kezébe adni. Még a szakember szerint sem.

– Valószínűleg erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, mert még kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésünkre azt illetően, hogy pontosan milyen hatásai vannak az elektromos eszközöknek a gyermeki agy és lélek fejlődésre, ráadásul az IKT (információs és kommunikációs technológiák) eszközök használatának hatásáról eltérő eredmények születnek, így a szakemberek is vitáznának erről  – válaszolta kérdésünkre Gellért Lívia tanácsadó szakpszichológus.

Egy ovisnak a mobiltelefon, a tablet már nem újdonság

Saját tapasztalatai szerint egy gyereknek már kétéves kora körül a kezébe kerül valamelyik digitális eszköz, „de óvodásként szinte alig akad gyermek, aki ne játszott volna a szülő telefonjával, vagy ne nézett volna mesét tableten, amikor a anyu vagy apu éppen mással volt elfoglalva”.

Véleménye szerint csak akkor szabadna ezeket az eszközöket egy gyermek kezébe adni, ha meg tudjuk neki tanítani a helyes használatot (mit, mikor, hogyan, mennyit), felügyelni tudjuk, milyen tartalom jut el hozzá, ő pedig elég érett ahhoz, hogy „betartsa az előre megbeszélt szabályokat, tudjon segítséget kérni, ha bajba került, meg tudja fogalmazni, mi is történt vele, és el tudja különíteni a látott és hallott történéseket a valóságtól. Ezek a készségek általában óvodás korban még nem alakultak ki megfelelőképpen”.

Érdekesség, hogy 2019 áprilisában megjelent a WHO első olyan ajánlása, amely az öt év alatti gyermekek napirendjére vonatkozik, és egyik talán legfontosabb része, hogy egy gyerek naponta mennyi időt töltsön a képernyők előtt. A felhívás szerint

a WHO egyáltalán nem javasolja, hogy a szülő kétéves kora előtt bármilyen képernyő elé ültesse gyermekét,

és szórakoztatásul se adjon a kezébe mobilt vagy tabletet. A felhívással elsősorban a mozgásszegény életmód ellen küzd a szervezet, ugyanis ma már bizonyított, hogy az olyan betegségek kialakulásához vezethet, mint egyes anyagcsereproblémák ( pl. elhízás és cukorbetegség), szív- és érrendszeri betegségek, mozgásszervi problémák és pszichés gondok (pl. depresszió).

Függőséget okozhat

Gellért Lívia arra a kérdésünkre, hogy milyen  káros hatásai lehetnek a kütyühasználatnak a gyermek érzelmi és mentális (elsősorban idegrendszeri) fejlődésében, azt válaszolta: egyes kutatások szerint a túl sok információ, ami a képernyőn keresztül egyszerre éri az idegrendszert, egyfajta „áthangolást”, biokémiai folyamatok beindítását végzi az agy működésében. A villanó fények, sok hangeffekt, a gyors váltások felkeltik a gyermekek érdeklődését, egyre többször és többet akarnak ebből. Aki a családjában genetikailag hordozza a függőségi hajlamot, az könnyen a rabjává válik ezeknek az eszközöknek már gyermekkorban.

– Óvodapszichológusi munkám során találkoztam játékfüggő gyermekkel, aki dührohamot kapott, amikor az édesanyja el akarta venni tőle a tabletet, mert vacsoraidő következett. Elvonási tünetekhez hasonló viselkedést produkált – idézte fel a szakértő.

A nagy mennyiségű ingerrel nem tudja felvenni a versenyt az emberi hang, a való élet lassúbb tempója, mert ez már unalmas ahhoz az élményhez képest, amit a virtuális valóság jelent. Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a gyerek egyre kevesebbet mászik fára, kevesebbet labdázik, rohangál a szabad levegőn a társaival, vagyis egyre kevesebb megfelelő fejlesztő inger éri az agyat. – Nagyon sokszor az idegrendszeri éretlenség tüneteit mutató gyermekek szüleivel történt beszélgetésből kiderül, hogy bizony még óvodás kor előtt szívesebben játszott a gyermek a tablettel, mint bármi vagy bárki mással – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

További problémát okozhat, hogy egy mobil vagy tablet használata közben nagyon sok olyan tartalommal találkozhatnak, amely nem a korosztályuknak megfelelő, és nehezen vagy egyáltalán nem képesek feldolgozni. A nem megfelelő verbális és érzelemszabályozás szintjén álló gyermekek nem értik, hogy talán azért ingerültek, agresszívak vagy szorongóak, mert olyan üzenettel találkoztak, ami megviselte őket.

Általában nyolc és kilenc éves korban alakul ki egy gyermeknél az, hogy meg tudja különböztetni a látott és hallott tartalmat a valóságtól. – Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy ne tudná megijeszteni egy két mese közt felvillanó reklámban szereplő horrorfilm előzetese, vagy ne okozhatna számára rémálmokat egy olyan YouTube-tartalom, ami az ajánlatban szerepelt – figyelmeztet a pszichológus.

Mikor van baj a gyerekkel?

Ha már a gyermek mindennapjainak része lett az okos kütyü használata, a szakpszichológus szerint a következő jelekre érdemes odafigyelni.

  1. Minden szorongásra utaló tünet előfordulhat ilyen tartalom hatására: rémálmok, a gyerek nem mer elaludni egyedül, fél a sötétben, körmét rágja, bepisil éjszaka, feltűnően a felnőtt társaságát keresi, tikkel stb.
  2. Agresszív, ingerlékeny, szemtelen, szófogadatlan, pedig az nem jellemző rá – ezek mind olyan, a gyermek lelkében megjelenő konfliktusokat jeleznek, amelyeket orvosolni kell, mert szenved tőle (pszichológus segítségét érdemes kérni).
  3. A függőség jele lehet, ha egyre többet (órákat) szeretne a tableten játszani, ha elmaradnak a kedvenc játékai, tevékenységei, szociális kapcsolatai gyengülnek, vagy ha a szülő el szeretné venni tőle függősége tárgyát, dührohammal reagál, figyelme másra nem terelhető, mindent megtenne azért, hogy a készülékhez jusson. Ebben az esetben gyermekpszichiátert érdemes felkeresni.

A szakember szerint a gyerekek mintakövetők. – Hiába mondjuk a gyermeknek, hogy ne tabletezzen, ha mi magunk is sokat Facebookozunk vagy Messengerezünk. Mindenképpen gondoljuk át, mi milyen mintát közvetítünk! – jegyzi meg Gellért Lívia.

Hasonló megállapításra jutottak a cikkünk elején említett Alfa Generáció Labor kutatói is tavaly megjelent tanulmányukban. Ahogy honlapjukon is olvasható: az, hogy egy gyerek mennyit és hogyan mobilozik, azt nagyban befolyásolja a szülő véleménye magáról a mobilozásról, és arról, hogy milyen példát mutat.

A gyerekek nemcsak készségeket és ismereteket sajátítanak el szüleiktől, hanem viselkedésmintákat és értékrendet is.

Hogy valójában mennyire kell – vagy lehet – elkerülni a kicsik digitáliseszköz-használatát, azzal kapcsolatban Gellért Lívia azt mondja: Nem lehet elkerülni, és nem is kell. Mint fogalmazott: a kor megköveteli, hogy a gyerekek is ismerjék vagy használják ezeket az eszközöket. – Az óvodák, iskolák módszertani irányelveiben is szerepel az IKT-eszközök használata, és biztosan nagy a csoportnyomás, amikor a többiek a Minecraftról beszélgetnek, vagy hasonló szerepjátékot játszanak, és gyermekünk azért nem tud beszállni a játékba, mert ő még nem találkozott ezzel. Inkább sokat beszélgessünk vele arról, hogy mi mit gondolunk helyesnek erről, és hogyan tudja ezeket a helyzeteket kezelni! – mutatott rá.

A szakértő szerint a digitális tudatosság elengedhetetlen, az IKT-eszközök kiváló segítségek tanuláshoz, alkotáshoz, a másokhoz való kapcsolódáshoz, de fontos, hogy azok ne váltsák fel teljesen a valós, hús-vér kapcsolatokat.