Sok Jóbarátok, kevés valós párkapcsolat?

Ha nem néznénk annyi sorozatot, több lenne a tartós párkapcsolat, és több gyermek születne?

cyberrandi
2020. május 02. Czefernek Léna

Fotó: Jóbarátok

Amikor arról van szó, hogy Magyarországon kevés gyermek születik, muszáj megemlíteni, hogy a fiatalok bizony nehezen találják meg „az igazit”, s hogy a már meglévő kapcsolatukat sem minden esetben tudják megtartani. Sokszor csupán arról van szó, hogy nincs megfelelő fórum az ismerkedésre, mert online világunkban egyre kevesebbet kapcsolódunk, s a közkedvelt társkereső oldalak nem tudják pótolni a személyes találkozást, ám lehetnek ennél mélyebb okok is, amelyek hátráltatják a párokat a stabilitás megszerzésében.
Előbbi probléma most a koronavírus okozta bezártsággal súlyosbodott, hiszen az ismerkedés jelen helyzetben szinte lehetetlenné vált, nem beszélve arról a lelki teherről, amelyet ilyen esetekben a bezártság jelenthet. Ezért is egyedülálló az a kezdeményezés, amelyet a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom indított el, s amely hidat kíván képezni a mozgalom offline eseményei s az online térben rekedt párkeresők között. A Cyberrandi már a megjelenésekor óriási érdeklődést váltott ki az érintettek körében, így az első, pilotverzió folytatása következik. A kezdeményezés ötletgazdájával, Janovicz Andreával beszélgettünk arról, miért nehéz párt találni, s megtartani a kapcsolatokat.

– Egy korábbi interjúban Skrabski Fruzsina, a mozgalom vezetője beszélt arról, hogy a kívánt gyerekek megszületésének egyik legfőbb akadálya, hogy nehéz párt találni, nem elválni. Változott valamit a helyzet az elmúlt időszakban?

– A mozgalom indulásakor Kopp Mária megvizsgálta a gyermekszületés legfőbb akadályait, s a tíz fő ok között valóban a párválasztás és a párkapcsolat fenntartásának nehézsége igen előkelő helyen szerepelt. Sajnos tendencia, hogy egyre rosszabb a helyzet, ez azon is látszódik, hogy még a szakirodalom is megnőtt a témában. A kapcsolat fenntartása talán még keményebb dió: a rózsaszín köd elmúltával, konfliktusok, nehézségek ellenére együtt maradni.

Fotó: Pixabay

– Mik a fő problémák, amik gyengítik az együtt maradás esélyét?

– Egyértelműen látszódik, hogy társadalmunknak gondot okoz a férfi-női szerepek felborulása. Átalakulóban a családmodell, a kapcsolati modell, ami arra is hatással van, mit várunk a társunktól. Itt óriási a szakadék: nem csak arról van szó, hogy a nők ma már nem „otthon ülnek és őrzik a tüzet”, egészen más igényeket elégített ki egy kapcsolat 50 vagy akár 15 éve, mint ma. Fontos beszélni, gondolkodni arról, hogy egy párnak mik az igényei, mert ha kezdetben nem is tűnnek nagynak a különbségek, később óriási feszültségeket szülhet, ha például az egyik fél a hagyományos családmodellben hisz, a társa viszont minden tekintetben egyenrangú partnert keres. Ráadásul rengeteg kapcsolati forma létezik manapság…

– Nem lehet, hogy ezek csak divatos elvárások, és legbelül azért mindannyian konzervatívak vagyunk, csak egy hű társat keresünk?

– Persze, mindannyian a biztonságot és a stabilitást keressük, a szélsőséges esetek valóban ritkák. A hagyományos családmodell mellett ma már többféle kapcsolati modell is létezik, megjelentek az egyenrangú és modern kapcsolatok is. De erről akkor is beszélni kell, ez egy döntés, amit együtt kell meghoznunk, mint ahogyan azt is, mennyit tudunk változni- változtatni a kapcsolatunkért. Hogyan osztjuk meg a feladatokat, kinek mi a célja, miben hisz – ezekről szót kell ejteni, mert ha nem kerülnek időben felszínre a különbségek, rengeteg vita alakulhat ki ezek nyomán akár közös célok, akár gyereknevelés, akár pénzkezelés területen.

Az elvárásokról pedig más szinten érdemes beszélni: sajnos döbbenetes, mennyire irreálisak a fiatalok elvárásai ma a párkeresésben…

– Ennek mi lehet a fő oka?

– A divatos sorozatok, filmek, sőt a közösségi média is tele van a tökéletes kapcsolat illúziójának képével, ahol a másik elsősorban a mi igényeinket elégíti ki. Szomorú, de a fiatalabb generáció sokszor egy működő kapcsolatra is képes nemet mondani azért, mert nem hasonlít a rózsaszín ködre, amit az orra elé tolnak. Egy egyszerű lakmuszpapír, amin tetten érhető az irreális elvárások problémája: ki hány éves partnert szeretne magának. Sokszor a társkeresőn a 40 éves férfi beírja, hogy 25-30 éves nővel szeretne randevúzni, ám ez a találkozás értelemszerűen sosem fog létrejönni, mert egy 25 éves nő nem fogja azt jelölni, hogy 40-es férfival ismerkedne legszívesebben. Minél részletesebb leírást kell adni az elvárásokról, annál nagyobbak lesznek ezek a különbségek, s sajnos az is elmondható, hogy minél idősebb valaki, annál nagyobbak az elvárásai.

Fotó: Pixabay

– Azért itt egy kis önismerethiány is lehet a dologban, nem?

– Valóban így van, ez sokszor akadálya egy jól működő párkapcsolat kialakulásának. Ezt segíti a Három Királyfinál a munkacsoportunk, amely nem csupán randevúlehetőségeket (filmklub, táncklub), találkozási alkalmakat biztosít, hanem azokat is megszólítja programokkal, akik felismerik, hogy valamilyen belső elakadás nehezíti a párkeresésüket. Nekik, akik szeretnének rájönni, hogy mi húzódik párkapcsolati kudarcaik hátterében önismereti programjainkon van lehetőségük az elmélyülésre.

– Mert nem csak abban kell segíteni, hogy valaki párt találjon, hanem abban is, hogy meg tudja tartani a kapcsolatát…

– Igen, és amíg valaki önmagával nincsen jó viszonyban, amíg nem tudja szeretni magát, nincs önbizalma, addig nem csoda, hogy ezen a területen kudarcok érik. Ez úgymond a nulladik lépés, ezt rendbe tenni. Az már más kérdés, hogy valaki felismeri-e, hogy ezen a területen vannak hiányosságai, ami fejlesztésre szorul…

– Beszéljünk most egy kicsit a Cyberrandiról, amit most kifejezetten a karantén idején hoztak létre, hogy ebben az időszakban is segítsék azokat, akik párra vágynak. Miben különbözik ez a többi online társkeresési felülettől?

– Valóban rengeteg online felület létezik, és mi alapból sokkal jobban hiszünk a személyes találkozásokban, amit ezek a felületek nem pótolnak. Ezért léteznek már a kezdetektől a párkereső alkalmaink, ahol lehetőséget és alkalmat teremtünk a személyes találkozásra, akár egy borkóstoló, akár egy társasjáték-est, akár egy filmklub keretében. A közös élményben hiszünk, amiről beszélni lehet, amit nem pótolhat más, nem is beszélve például a feromonokról. Ugyanakkor a mostani helyzet megkívánta, hogy lépjünk. Személyesen az a véleményem, hogy ezeket az online felületeket is lehet(ne) jól használni, ha olyan személyek tudnak rajta keresztül kapcsolódni, akik között egyébként is tud működni egy kapcsolat, de semmiképpen sem szabad a személyes találkozást nagyon elhúzni.

Fotó: Pixabay

– Az a benyomásom, hogy a nagyobb online társkeresők, például a Tinder nem könnyítette meg a választást a fiataloknak, inkább megnehezítette a helyzetet. Vagy rosszul látom?

– Valóban veszélyes az, hogy a lehetőségek végtelen tárházát kínálja, ami nem könnyíti meg a döntést, hiszen feszítő érzés lehet az, hogy ha valakit kiválasztok, akkor másról le kell mondanom. De én inkább azt látom problémának, hogy az otthonról hozott minták hiányoznak ahhoz, hogyan kell jól működtetni egy párkapcsolatot. Azt pedig már említettem, de nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire meghatározza a mai fiatal korosztályt, mit néznek a tévében. Persze régen is voltak sorozatok, heti egy-egy, amit nagyon vártunk, de ma letöltik, és sok esetben 5-6-7 órán át nézik ezeket a népszerű videókat egyhuzamban. És ha megnézzük a legnépszerűbbeket: Jóbarátok, Így jártam anyátokkal, Szex és New York… alig látunk bennük jól működő párkapcsolatot! Viszont van benne promiszkuitás, on-off kapcsolat, tökéletes hét (mikor a szereplő minden nap mással fekszik le), ezekről mind kimerítő mintát adnak. Vagy nézzük meg a népszerű filmeket! Alig találunk olyat, amely pozitív színben tünteti fel a hosszú távú kapcsolatot vagy házasságot, viszont a diszfunkcionális kapcsolatokról annál inkább szólnak ezek a művek. Így nehéz példát találni a jó viselkedésmódokra, ha csak ezekből meg a Facebookról, Instagramról tájékozódunk…

– Térjünk vissza a Cyberrandira! Úgy tudom, villámgyorsan beteltek a helyek…

– Ez alapvetően egy videochates ismerkedési lehetőség. Azért választottuk ezt a formát, mert ez hasonlít legjobban a személyes találkozásra. Olyan, mint egy ismerkedési est, ahol a résztvevők a virtuális térben tudnak találkozni egymással. Valóban hatalmas volt az érdeklődés, pedig fizetős hirdetése nem is volt a programnak, mégis rengetegen bekapcsolódtak, még vidékről is. Eddig három program ment le, három különböző korosztálynak, és nagyon pozitívak a visszajelzések, sokkal jobb volt a fogadtatás, mint amire számítottunk. Úgy kell elképzelni, mint egy villámrandit, ahol mindenki lát mindenkit, aztán külön-külön is kapnak a résztvevők lehetőséget a beszélgetésre. Ha pedig kölcsönös szimpátia alakul ki, azt már kettesben is megbeszélhetik, vagy rajtunk keresztül. Mi csak akkor adjuk ki az elérhetőséget, ha mindketten kérik, de nagy dolog, hogy minden alkalmon volt már olyan pár, aki jelezte, hogy szeretnének még egymással találkozni. És ha nem is lesz belőle kapcsolat, már azért megérte, hogy gyakorolták az egymással való ismerkedést…