Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Szekeres Adrien: „A mese segít, ha nem tudok megbirkózni egy helyzettel”

Szekeres Adrien: „A mese segít, ha nem tudok megbirkózni egy helyzettel”

Gyermekkori mesék, emlékek, élmények – erről kérdeztük Szekeres Adrien énekesnőt, Lipovics Anita háromgyermekes édesanyát, és Vaskor Gréta meseterapeutát.

Írta: Vajda Boglárka,

Családháló: Volt kedvenc meséje?

Szekeres Adrien: Nem. Sok verset és mesét olvasott nekem anyukám, de nem emlékszem, hogy lett volna kedvencem.

CSH: A gyermekeinek van kedvenc kortárs meséjük vagy inkább a régebbi, örökzöld meséket szeretik?

SzA: Egyértelműen Dániel András: Kicsi bácsi és kicsi néni a kedvenc. Emellett sok kortárs mesét, regényt olvasnak és olvasok nekik.

CSH: Miért van szüksége a gyermekeknek mesékre?

SzA: Sok hatás éri őket nap, mint nap, ezeket feldolgozni, megérteni segítenek a mesék. Sokszor hívtam segítségül a meséket, ha úgy éreztem, nem tudok megbirkózni egy helyzettel. Ilyen volt például a félős időszakuk, és amikor új házba költöztünk. A fantáziájuk, képzelőerejük is színesedik általuk és azért is jó, mert összebújhatunk esténként.

CSH: Előfordul, hogy saját szavaival, saját mesét mesél és nem könyvből olvasott mesét?

SzA: Igen, ezek általában róluk szólnak, és rögtön kiszúrják, az első mondatoknál.

CSH: A felnőtteknek is szólnak a mesék?

SzA: Mindenképp és a régiek is tudnak új tanulságokkal szolgálni. A maiakat meg kifejezetten élvezem.

A nagycsaládosok mindennapjait átszövi a mese, nagy teret kapnak a gyermekek életében a mesehősök. Lipovics Anita háromgyermekes édesanya szerint a jó mese, hatással van gyermekre és felnőttre egyaránt: érzéseket kelt, véleményformáló hatása van.

Családháló: A gyerekek a hagyományos régi meséket kedvelik vagy a modern kor meséit?

Lipovics Anita: A gyerekek azokat a meséket szeretik, amelyeket otthon mesélnek nekik, mivel még nem tudnak olvasni, a választás a szülőkre hárul. Szerintem mindegy, hogy régi vagy új, sokkal fontosabb a minőség, az irodalmi érték- sajnos a piac tele van “gyerek-ponyvákkal”. Konkrétan nálunk teljesen vegyes a kép: rengeteg régi mesekönyv mellett (népmesék, Rumcájsz, Mazsola, Moha és Páfrány, Boribon, Kipp-kopp) sok modern mesét is olvasunk (Rumini, Maszat, Lengemesék, Leszel a barátom). Később viszont, amikor már a gyerekek maguk választják az olvasmányaikat, hamarabb nyúlnak a modern mesékhez (Harry Potter, Gergő és az álomfogók, Percy Jackson, Időfutár) Ezek a könyvek közelebb állnak hozzájuk, a nyelvezetük érthetőbb számukra, és a történet is sodróbb, lendületesebb, mint a régebbi meséké.

CSH: Mi alapján választ mesekönyvet a gyerekeknek? Ahány gyermek annyi típusú mesekönyv?

LA: Igen, bár vannak klasszikusok, amit mindhárom gyerekem nagyon kedvelt. Minél kisebbek voltak, a paletta annál jobban fedte egymást, ahogy növekedtek, úgy fordult más irányba az érdeklődésük, kezdtek más-más könyvek felé fordulni. Én igyekszem az ifjúsági könyveket magam is elolvasni, de legalább átfutni, mielőtt a gyerekek kezébe adnám. Ha nekem kell felolvasnom, akkor alapvető követelmény, hogy engem is érdekeljen a könyv – amit nem szeretek, nem is tudnék élvezettel felolvasni, így több divatos könyv is kimaradt nálunk emiatt, hiába szerették volna a gyerekek hallani őket.

CSH: Mi a véleménye a mai írókról? Ki a kedvenc és miért?

LA: Úgy látom, rengeteg ponyva van manapság a piacon: futószalagon gyártott mesék, regények. A nyelvezetük távol áll az irodalomtól, jó szívvel nem ajánlanám senkinek. Szerencsére vannak csodás kivételek: a mi kedvencünk Berg Judit. Minden könyvét olvastuk, szerettük – őszintén, én magam is alig várom már a Rumini sorozat 5-dik kötetét-. Kicsit idősebbeknek szól Timothée de Fombelle Ágrólszakadt Tóbiása, tényleg egy kincs a könyvek között.

CSH: A gyerekekre a régi mesék is hatással vannak, vagy az újabbakat jobban kedvelik?

LA: Szerintem a hallott, olvasott szöveg mindig hatással van a hallgatóra, olvasóra. Érzelmeket vált ki, véleményt formál. Ha már olvasunk egy történetet, mert tetszik, akkor az mindenképpen hatással lesz ránk. A gyerek a mese hallgatása során beleéli magát a történetbe, ettől kezdve, mindegy, hogy ki és mikor írta azt a történetet. A nagy kérdés inkább az, hogy mit tanít a történet a gyereknek, milyen megoldásokat mutat a felmerülő problémákra.

Vaskor Gréta meseterapeuta szerint az élőszavas mesélésnek az a lényege, hogy a mese elkezd változni, felvesz egy olyan alakot, amit a hallgatóság be tud, és be akar fogadni és azt hallja meg belőle, ami az éppen aktuális élethelyzetében neki szól.

Családhaló: Van bármi különbség amúlt meséi és a kortárs mesék között?

Vaskor Gréta: Van és nincs

Van: ..ha népmeséket értünk a múlt meséi alatt, akkor a fő különbség az, hogy azoknak a szerzői ismeretlenek, mesélés útján maradtak fent: ez azt jelenti, hogy minden, ami fölösleges volt, ami nem volt értelmezhető, “hasznos” a közösség szempontjából, az mind “lekopott” a meséről. A népmese tulajdonképpen a kollektív tudattalanhoz és tudatoshoz szól – a kollektív tudattalanból. Ugyanazok a motívumok, témák “vándorolnak” felfedezhetjük a keleti és a nyugati mesékben is őket. A modern kori mese műmese, vagyis egy embernek az alkotása, ő a szűrő és nem a hallgatóság. Bármennyire is általános témát szeretne megjeleníteni, akkor is az alkotó/író tudatos és tudattalan tartalmai vannak benne. Andersen meséire is értem ezt. Ez nem baj, egyáltalán, csak más.
Nincs: …és nincs különbség abból a szempontból, hogy mind a kettő történet – ami segít a saját történetünket megérteni.

CSH: Fontos, hogy a mese időről-időre változzon, és mindig megfeleljen az adott kor elvárásainak?

VG: A népmesék akkor élnek, ha mesélik őket, ha minél több élőszavas mesélés van. Ez talán most indul újra útjára, azt nem tudom, hogy mennyit fognak változni a mesék így. Én szöveghűen mesélek. Az én véleményem, hogy a mesék a Lélekhez szólnak, nem a “korhoz”, és a Lélek nagyon lassan mozdul. Biztos, hogy változhatnak a mesék, de szerintem nagyon lassan. Mesterségesen nem szabad belenyúlni a népmese történetébe.

CSH: Mi az oka annak, hogy szülőként inkább a régi, örökzöld mesékhez nyúlunk – ez csak szentimentalitás és a mi fiatalkorunkat idézi, vagy azért tesszük, mert jobbak, mint a maiak?

VG: Nem gondolom, hogy szentimentalizmus lenne mögötte, hogy népmeséket mesélünk sokszor. A mesék tudnak valamit. Olyan valamit, amit a fejünkkel, eszünkkel nem is értünk. Olyan képek, szimbólumok nyelvén szólnak, amik nagyon mélyre, nagyon pontosan belénk találnak. Mint mondtam, értenek a Lélek nyelvén. És nem csak értenek, hanem utat is mutatnak. Persze ezt egy jó műmese, műtörténet is tudja. Csak a népmese kipróbált, történet, azért maradhatott fent, mert van jelentése. A műmeséknél nincs meg ez a próba még.

CSH: Ha meg lehetne jósolni: vajon a mai mesék is olyan sokáig fennmaradnak, mint a régiek vagy ezek eltűnnek idővel? Ez mitől függhet?

VG: A mostani mesék nem élőszavas, mesélt mesék, hanem olvasott mesék. Tehát amíg a könyv fennmarad, addig az a mese is fennmarad. Elkezdik mesélni? Elkezd-e önálló életet élni? Ahhoz kéne egy olyan  környezet, ahol sokat mesélünk, élőszóban, fejből. Nekem ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Úgy, ahogy a mostani mesélő/író leírta, biztos nem fog fennmaradni. Mert az élőszavas mesélésnek pont az a lényege, hogy a mese elkezd majd változni, felvesz egy olyan alakot, amit a hallgatóság be tud és be akar fogadni, ami neki szól. Szerintem olyan értelemben nem fog elterjedni a mostani mese, ahogy Lázár Ervin: Négyszögletű Kerek erdő című meséje, amit 500 év múlva ugyanúgy mesélik majd. Ebben biztos vagyok.

CSH: Osztályozhatjuk a meséket? Például elalváshoz kapcsolódó, szórakozást kiegészítő, reggeli, ébredés utáni, megnyugtató, felpörgető stb.?

VG: Nem, a meséket így nem osztályozhatjuk. szerintem. Vannak állatmesék, legendamesék, tündérmesék, novellamesék, tréfásmesék, falucsúfolók: ezek a klasszikus osztályzások. A mese nem szórakozás kiegészítő pótszer. Csupán az életről szól, másként érdemes hozzá közeledni. Az igaz, hogy lehet mesét ajánlani annak, akinek bátorságra van szüksége, akinek befelé kellene fordulni, akinek le kéne lassulnia, akinek cselekednie kéne. De ez egyéni.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Lengyelország: megvédenék a Down-szindrómás magzatok életét

A beteg magzatok művi vetélését tiltó törvénymódosítási tervezetet nyújtottak be az elmúlt héten a lengyel szejm irodájába egy polgári kezdeményezés...

Close