Szereti a gyerek a sportját, vagy értünk hajt?

A sport minden gyereknek jót tesz, hiszen fejleszti a mozgásukat, segít levezetni az energiájukat, fejleszti a szociális érzékeiket, és még egy sor jó tulajdonsággal rendelkezik. Az azonban, hogy mit is sportoljon a gyerek, egy kicsit bonyolultabb kérdés.

Alapvetően a probléma nem azzal van, hogy dzsessz balett vagy amerikai foci, hiszen a mozgás jó. Azonban sok szülő saját álmait, sportban elért sikereit szeretné átadni a kicsiknek, vagy arra nevelni őket, hogy jobbak legyenek abban, ami nekik nem úgy sikerült. De sokan vannak azok is, akik egyszerűen csak annyira büszkék csemetéjükre, hogy az, bár nem szereti, amit csinál, folytatja, hogy a szülőknek örömet szerezhessen.

 Miattam sportol a gyerek?

A probléma valós, és többek között ennek köszönhető, hogy kamaszkorban az addig szenvedéllyel űzött elfoglaltságoktól hirtelen dühösen elfordul a gyerek, a szülő pedig csak áll, értetlenül.

 „A szülő egyik feladata, hogy a gyermekét megtanítsa a mozgás, a sport szeretetére, ehhez az kell, hogy megmutassa neki az összes lehetőséget, ami elérhető a gyerek számára (mérlegelve a képességeit is). Aztán jöhet a közös választás, a közös döntés a gyermekünkkel.

Ahhoz mindenképpen ragaszkodni kell, hogy valami mellett voksoljon, és ha megtörtént, akkor legalább fél évig rendszeresen űzze azt a sportot. Szerintem, ha egy szülő ismeri a gyerekét pontosan meg tudja állapítani, hogy élvezi-e az adott sportot vagy nem. Kezdetben a gyerekek mindent a szüleik elismeréséért csinálnak, a szülő vezet, a gyerek követi, és ezért van nagy felelősségünk abban, hogy milyen irányba tereljük őket.

Amikor belsővé válik az igény a sportra és a motiváció sem az már feltétlenül, hogy a szülők elismerjék a teljesítményt (természetesen ez azért sokáig fontos marad, azaz a szülői támogatás elengedhetetlen), akkor mondhatjuk, hogy a gyerekünk valamit a saját kedvéért csinál.

via