Igazak a gonosz mostohákról szóló mesék?

A mesebeli gonosz mostohák legendájával német és kanadai kutatók meglepő felfedezésre jutottak a gyermekhalálozással kapcsolatos több száz éves adatokat elemezve.

A kutatók a Biodemography and Social Biology című tudományos folyóiratban ismertetett munkájuk során 17-19. századi mozaikcsaládokban tanulmányozták a gyermekhalandóságot.

“Bizonyítani tudtuk, hogy a ‘Hamupipőke-hatás’ nem feltétlenül reflex a mostohaszülőknél” – mondta Kai Willfür, a rostocki Max Planck Demográfiai Kutatóintézet munkatársa, aki Alain Gagnonnal, a Montreali Egyetem kutatójával együtt végezte a kutatást.

Eredményeik arról tanúskodnak, hogy a mostohaszülők viselkedését nem csak a vérségi rokonság befolyásolja, ahogy azt Willführ szerint sok szakember eddig gondolta. Azok, akikre ő utalt, úgy vélekedtek, hogy a szülők törvényszerűen rosszabbul bánnak mostohagyerekeikkel, mert azok nem hordozzák az ő génjeiket.

A két kutató gyermekek ezreinek halálozásai adatait vizsgálta az akkoriban már sűrűn lakott kelet-frízföldi – ma alsó-szászországi – Krummhörn vidékén – ahol kevés tér nyílt a gyarapodásra -, valamint a kanadai Québec tartományban, ahol a fiatal települések még terjeszkedőben voltak. Mindkét térségben azt elemezték, hogyan változtak az esélyei annak azoknak a gyermekeknek, akiknek apja az édesanya halála után újranősült.

Azt az eredményt kapták, hogy csak a kevés perspektívát kínáló Krummhörnben érintette negatívan a gyerekek sorsát a mostohaanya megjelenése. Csak ott lett gyakoribb az első házasságból származó gyermekek halála, ha mostohaanya érkezett vagy féltestvérek jöttek világra.

Kétszerese volt a valószínűsége annak, hogy egy krummhörni kislány nem éri meg a 15. születésnapját, ha korán elvesztette az édesanyját – azokhoz a hasonló korú lányokhoz képest, akikkel ez nem történt meg. Ha újranősült az apa, és asszony költözött a házba, újfent megduplázódott a korai gyermekhalál kockázata.

A krummhörni fiúk sorsát nem befolyásolta hasonló mértékben egy mostoha érkezése, náluk a féltestvérek születése volt döntő.

A québeci mostohaanyák – úgy tűnt – megértették, hogy a férjük első házasságából származó gyerekek nem állnak a közös utódok útjában – magyarázta Willfür. A terjeszkedőben lévő kanadai településeken a féltestvéreket a vér szerinti gyermekek szövetségeseinek tekintették inkább, főleg mivel idősebbek is voltak, mint az új pár utódai. A régi Krummhörnben ezzel szemben erős vetélkedés volt a létfontosságú javakért a testvérek között a kutatók szerint.

Krummhörn térségében mintegy 14 ezer, 1720 és 1859 között született gyerek adatait elemezték, Québecben pedig csaknem 65 ezer olyan gyerekét, akiknek szülei 1670 és 1750 között házasodtak össze.