Megvan a Piroska és a farkas eredetének titka
Jamie Tehrani brit antropológus a matematika segítségével fejtette meg, honnan ered a Piroska és a farkas. A kutatókat régóta lenyűgözi, milyen erősen kapcsolódnak egymáshoz a különböző kultúrák szájról szájra szálló meséi.
Jamie Tehrani brit antropológus a matematika segítségével fejtette meg, honnan ered a Piroska és a farkas. A kutatókat régóta lenyűgözi, milyen erősen kapcsolódnak egymáshoz a különböző kultúrák szájról szájra szálló meséi.
A történelmi-földrajzi irányzat úgy véli, a hasonló történetek nemzetközi típusokba sorolhatók, és az egyes csoportok visszavezethetők egy közös, ősi, eredeti meséig. Olyan matematikai modellt – filogenetikai analízist – használt a kutató, amellyel a biológusok tanulmányozzák a fajok eredetét és kialakulását. A modell segítségével most elkészült a Piroska és a farkas „evolúciós fája”. A tanulmány a PLOS ONE tudományos lap friss számában jelent meg.
Jamie Tehrani, a Durhami Egyetem antropológusa, a tanulmány szerzője kimutatta, hogy a Piroska és a farkas és egy másik népszerű, sok nép ajkán élő mese, a Farkas és a hét kecskegida című mese közös ősre vezethető vissza. Azt derítette ki, hogy A farkas és a hét kisgida keletkezett először, a Kr. e. 1. században. Arról szól, hogy a ragadozó a kicsik anyjának adja ki magát, majd felfalja őket. Európában és a Közel-Keleten lett népszerű.
A Piroska és a farkas, amelyben a nagy, gonosz vadállat nagymamaálruhába öltözve becsapja és megeszi a kislányt, mintegy ezer évvel később keletkezhetett. A mese a 19. században a Grimm-fivérek gyűjteményébe is bekerült, ám gyökerei szájról szájra terjedő, francia, osztrák és észak-olasz népmesékig nyúlnak vissza Tehrani kutatásai szerint. A történet számos változatát – köztük a Tigrisnagymama címűt – mesélik Afrikában és Ázsia sok országában, köztük Japánban, Kínában és Koreában is.
