Miért fektesd le minél hamarabb a gyereket?
Ma délután kijelentettem, hogy este mindenki egy órával korábban fekszik le aludni. Vannak ugyanis olyan napok, amikor a gyerekek szó szerint megőrülnek, anya pedig úgy néz ki, mint valami statiszta a Walking Dead-ből. Ismerős, ugye?
Ma délután kijelentettem, hogy este mindenki egy órával korábban fekszik le aludni. Vannak ugyanis olyan napok, amikor a gyerekek szó szerint megőrülnek, anya pedig úgy néz ki, mint valami statiszta a Walking Dead-ből. Ismerős, ugye?
Vannak tehát olyan napok, amikor megérdemeljük, hogy egy órával hamarabb csendesedjen el a ház.
Íme néhány ok, amely segít megindokolni a fenti tételt.
Rosszul vagy a saját hangodtól, miközben folyamatosan azt kérdezed, vajon hallható-e a gyerekeid számára?
Olyan sok üres fenyegetés hagyja el a szádat, hogy már te magad sem hiszed el őket.
Abban a pillanatban, hogy a férjed hazaér, máris lelépsz valami olyat csinálni, amit egyébként utálsz. Például a gyomlálás. Vagy a mosás. Hirtelen ezek a tevékenységek kimondottan meditációs terápiának tűnnek annak viszonylatában, ami a gyerekszobában vár rád. És hirtelen szupersürgőssé válik lepókhálótlanítani az egész verandát.
Délután négykor legszívesebben elsírnád magad, ha ránézel az ágyadra, mert szó szerint bármit megadnál érte, hogy azonnal belefeküdhess.
A nap valamely pontján egészen biztosan rálépsz egy LEGO-kockára.
Annak a mondatnak a hallatán, hogy „Anyaaaa! Nem hagy békéééén!” hisztérikus nevetésben törsz ki, majd berohansz a szobádba, elbújsz a szekrénybe és előre-hátra ringatod magad.
Fontolgatod, hogy beülsz a kocsiba és elhajtasz valahová. Mindegy, hová. Egy lepusztult építkezési terület is megteszi. Mert ott csend van…
Aztán, amikor végre mindannyian a kiságyukban szuszognak, és beosonsz hozzájuk, hogy még egyszer megigazítsd rajtuk a paplant, hirtelen azt suttogod: „Nem is volt olyan szörnyű ez a nap, igaz?” Ne legyen bűntudatod, miközben azokat angyali kis arcocskákat nézed. Megérdemelted a plusz egy órát. Bízz bennem!
Forrás: Scary Mommy