Elfogadás plusz egy mosoly

Emlékszem, amikor az első gyerekemmel terhes voltam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az orvosok és egyáltalán a terhesgondozásban részt vevő szakemberek mennyire más véleményen vannak bizonyos dolgokban.

Ha a vérvételem eredményeiben valami épp határértéken volt, a háziorvosom azt javasolta, szedjek rá gyógyszert, míg a nőgyógyászom azt mondta, ez semmiség, ne is törődjek vele. Egyes szakemberek szerint a terhességi vitamin elengedhetetlen a baba egészséges fejlődéséhez, míg mások azt mondják, ez csak a gyógyszeripar üzleti fogása, én meg bedőlök neki. Elképedésem csak egyre nőtt, miután utánaolvastam pár dolognak és kiderült, hogy a például más eredmény számít terhességi cukorbetegségnek Magyarországon, mint Európa más országaiban.

Akkor még nem is sejtettem, hogy ha majd megszületik a kisbabám, na akkor kezdődik csak igazán a fejkapkodás! Mást mond a gyerekorvos, mást a háziorvos, mást a védőnő, mást a család, mást a gyakorló anyukatársak és megint mást az internet. Be kell-e adatni a nem kötelező oltást a gyereknek? Igen, mert a nyugati országokban már kötelező és ezzel állítják meg a járványokat, vagy nem, mert a lehetséges mellékhatások sokkal több bajt okoznak hosszú távon, mint azt gondolnánk?

Használjak-e borostyánláncot a fogzás megkönnyítésére, mert sokaknál bevált, vagy ne, mert balesetveszélyes? Csillapítsak-e lázat 38 fok alatt, mert ezzel enyhíthetem a gyerek szenvedéseit, vagy ne, mert hiszen a láz a test természetes reakciója a kórokozókkal szemben? Adjak-e antibiotikumot vagy használjak homeopátiás szert?

Úgy éreztem magamat, mint egy megszeppent tizenhárom éves kamaszlány a felnőttek buliján. Naivnak, hiszékenynek, kiszolgáltatottnak éreztem magamat. Hiába mondja mindenki, hogy a szakma nevében vagy a tapasztalatok tükrében a gyerekem érdekeit tartja szem előtt, mégiscsak én vagyok középen, laikusként, aki tiszta szívemből, lelkemből és eszemből a lehető legjobbat szeretném a kisbabámnak. De kire hallgassak?! És azok a hangsúlyok, szemforgatások, amiket a szakemberektől kapok, ha meg merem jegyezni, hogy utánaolvastam az interneten, és azt olvastam, hogy…

Az ilyen vizitek után mindig olyan szerencsétlennek és összetörtnek éreztem magam. Az internet is tele van cinikus, gunyoros vagy épp elrettentő cikkel, aminek a hitelességét nem is tudom ellenőrizni. Segítsen valaki, mondja meg valaki, kinek higgyek?!

A cikk mégnem ért véget. Olvass tovább!