Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Egyszer az “abortuszok kora” is múlt idő lehet a történelemkönyvekben

Egyszer az “abortuszok kora” is múlt idő lehet a történelemkönyvekben

“Az abortusz hazánkban nagyon kényes téma, rengetegen érintettek, és ezért nagyon nehéz is beszélni róla. Sajnos nagyon sok a be nem gyógyult seb, (…)1956 óta rengetegen estek át abortuszon, de éppen azért muszáj őszintének lennünk, hogy a további tragédiákat megelőzhessük. A CitizenGO-nál úgy gondoljuk, el kell kezdeni erről beszélni” – az Összefogás Egy abortuszmentes Magyarországért elnevezésű kampány kapcsán a szervezet koordinátorával beszélgettünk.

Írta: Czefernek Léna,

Az abortusz hazánkban rendkívül kényes téma, rengetegen érintettek, ezért nagyon nehéz beszélni róla. A CitizenGO munkatársai mégis megnyitották a témáról való párbeszédet Összefogás Egy abortuszmentes Magyarországért elnevezésű petíciójukkal, melyet eddig több, mint tizenkétezer ember támogatott. Hitvallásuk szerint minden abortusz halállal végződik, ezért inkább segíteni kell a válsághelyzetbe került édesanyákat és a megelőzéshez megfelelő felvilágosító kampányra lenne szükség. Zaymus Esztert, a szervezet koordinátorát kérdeztük.

Írország éppen túl van egy abortuszról szóló népszavazáson, ahol a törvény liberalizálásáról döntöttek. Miért éppen most merült fel az abortuszmentes Magyarország gondolata, amikor a világban ezzel ellentétes folyamatok zajlanak?

Zaymus Eszter

A CitizenGO koordinátora

Az elmúlt 6-7 évben – amióta életvédőként dolgozom – azt tapasztaltam, hogy a válsághelyzetben lévő édesanyák, akik az abortuszt fontolgatják, borzasztóan rászorulnak a segítségre. Ha látszik egy kis szalmaszál, amibe bele tudnak kapaszkodni, nem az abortuszt választják, ez csupán az utolsó lehetőség. Sokaknál csupán a család, a környezet, a párjuk kényszere alatt cselekszenek, nem ez lenne a valódi választásuk. Magyarország egyébként számos dologban szembe mer menni a nemzetközi trenddel. Például míg nyugaton dívik az azonos neműek „házassága”, mi ki mertük mondani az Alaptörvényünkben, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jön létre, és a gender őrületnek sem dőlünk be, csak azért mert most nyugaton az divatos.

Az abortusz hazánkban nagyon kényes téma, rengetegen érintettek, és ezért nagyon nehéz is beszélni róla. Sajnos nagyon sok a be nem gyógyult seb, amelyik nyílt kommunikáció esetén feltépődhet, hiszen 1956 óta rengetegen estek át abortuszon, de éppen azért muszáj őszintének lennünk, hogy a további tragédiákat megelőzhessük. A CitizenGO-nál úgy gondoljuk, el kell kezdeni erről beszélni, annál is inkább, hiszen 2018 a családok éve, vállaltan családbarát, keresztény értékeken alapuló kormányzást harangoztak be a kormánypártok. Mindeközben még mindig évi 30 000 születendő gyermeket abortálnak, ami fölött mindenki szemet huny. Addig nem lehet családbarát az országunk, ameddig lemond a családok legfiatalabb tagjairól.

Ami a nemzetközi trendeket illeti, zajlanak életpárti folyamatok is. Iowában például májusban úgy döntöttek, hogy a magzat szívverésének észlelése után nem engedélyezik élete kioltását. Lengyelországban pedig tavaly 800 000-ren támogatták azt a kezdeményezést, amely célja a fogyatékos emberek magzati kori diszkriminálásának megszüntetése.

Lengyelországban tömegeket mozgatott meg, mikor az abortusz szigorítására készült törvényjavaslat. Magyarországon milyen a közhangulat e tekintetben? Mennyire beszédes az eddig összegyűlt aláírások száma, a petíciót támogatók gyorsasága?

Magyarországon az 1956-ban szovjet nyomásra bevezetett kérésre elvégzett abortuszoknak visszafordíthatatlan következménye lett. Írországban például sokkal nyíltabban zajlott a témáról a kommunikáció az elmúlt szavazáson, de itthon számos család és közösség sérült meg az abortusz által. Az abortusz nyomot hagy minden anyán – a poszt abortusz szindrómáról nem igen beszélnek – akik leginkább el szeretnék felejteni a történteket, s amikor az szóba jön, fáj nekik. Viszont ahhoz, hogy megelőzzük, hogy másokkal is ez történjen, el kell kezdenünk egy párbeszédet, és az abortusz által érintetteknek is meg kell tudniuk, hogy meggyógyulhatnak a fájdalmukból. A petíciót máris rengetegen aláírták, eddig több, mint 12 ezer ember, amiből az látszik, hogy nem csupán nekünk szívügyünk ez a téma. Az a célunk, hogy annyi aláírás gyűljön össze, ahány abortusz van évente hazánkban.

Magyarországon az elmúlt időszakban csökkent az abortuszok száma…

Ez így van, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezzel együtt a szülőképes korú nők száma is csökken. A mostani számok valóban jobbak, mint a tíz évvel ezelőttiek például és biztosan lehet még csökkenteni ezt további családbarát intézkedésekkel, de amíg a segítség helyett az abortuszt kínálja fel társadalmunk a krízisben lévő szülőknek, továbbra is emberek tízezreinek életét fogja elvenni és tönkretenni az abortusz.

Egyfajta fogamzásgátló módszerként?

Véleményünk szerint az abortusz engedélyezése a születendő gyermekekkel és az anyákkal szemben is kegyetlen. Egy két éves gyerekről, aki nagyon nehéz körülmények között él, senkinek nem jut eszébe, hogy jobb lenne, ha nem élne, miért gondoljuk akkor ezt egy kisbabáról, aki az anyukája hasában fejlődik? Ráadásul azért ott, mert eredetileg ott lenne a legnagyobb biztonságban! Azonban a társadalom erre is kínál megoldást: ha nem várják azt a gyermeket, sejtcsomónak, élősködőnek nevezik, mintha nem lenne még ember, holott a tudomány fejlődése mára még a kétkedőknek is képes megmutatni a magzat ember voltát. Egy szeretettel várt babának közösségi oldalakon osztják meg a szülők az ultrahang-képét! A Marson életjeleket találnak és mindenki ösztönösen örül a felfedezésnek, nos, egy anyuka hasában is ott van az életjel, a pici élet szívdobbanása!

Mégis sokan azt szeretnék elérni, hogy az abortusz emberi jog legyen…

Reprodukciós jog címén…de gondoljunk csak bele, hogy a várhatóan fogyatékossággal születő magzatok abortálása milyen szinten ássa alá a már megszületett fogyatékkal élők társadalmi megbecsültségét! Miközben a megszületettek megbecsültségéért, jogaiért küzdünk, társadalmi megbecsültségük ezek miatt az abortuszok miatt csökken. Csak azért, mert nem látjuk, ott van az élő ember, ráadásul a fogyatékosság gyanúja esetén még később is abortálható, mint egyéb esetekben. Nem véletlenül fogalmazott nemrég úgy Ferenc pápa, hogy ez hasonlatos ahhoz, amit a nácik végeztek, csak itt orvosok, fehér kesztyűben hajtják végre a szelekciót. Remélem, egyszer ez is múlt időben szerepel majd a történelem könyvekben, mint az „abortuszok kora”.

A petícióban mégsem a tiltásra buzdítanak. Miért az óvatosabb “abortuszmentes” megfogalmazás?

Mi nem ítélkező, hanem szeretetteljes módon szeretnénk kiállni azért, amiben hiszünk. Úgy gondoljuk, hogy egy embernek sem lehet célja egy olyan helyzet fenntartása, ahol több tízezer abortusz történik évente. Az abortusz nem szüntet meg semmilyen krízist, csak tovább tetézi azt, mentális és lelki zavarokat idéz elő, lelki sebet ejt. Nemcsak, hogy meghalnak a magzatok, hanem sérülnek az anyák, az apák, a családok, a kapcsolatok, így nagyon fontos a prevenció, a krízisterhességek megakadályozása. Nemkülönben a megfelelő intervenció, tehát a segítségnyújtás a krízisben érintett minden ember számára. Ezenkívül az utánkövetés is fontos, hogy ne maradjanak magukra a családok. Mottónk: SEGÍTSÉGET, NE ABORTUSZT, hiszen az abortusszal becsapjuk az anyákat, mivel valódi segítség helyett megoldásnak hazudunk, elérhetővé teszünk egy pusztító dolgot.

Említette a prevenciót. Milyen megelőző módszerekre lenne szükség?

Az emberi élet tiszteletét egész kis kortól kell tanítani. Már óvodás korban vagy még korábban beszélgethetünk a gyermekekkel arról, hogy a kistestvérkéjük hogyan növekszik anya pocakjában, vagy, hogy a villamoson ülő néni hasában lévő babának már dobog a szíve, és vannak kis kezei, lábai, ujjlenyomata. Hogy az életben a fontos dolgok a személyek és nem a tárgyak, az anyagiak. Ha ilyen közegben fejlődik egy gyermek, akkor még ha krízisbe is kerül, képes lesz az élet mellett dönteni.

Amikor egy válságterhességi tanácsadó központban dolgoztam, sok olyan fiatallal és kevésbé fiatallal találkoztunk, akik védekeztek, mégis megtörtént a dolog. A fiataloknak – és mindenkinek  – tisztában kellene lenni vele, hogy nincs 100 százalékos fogamzásgátlás, és amennyiben belemennek egy szexuális kapcsolatba, abból baba is lehet.Magyarországon minden negyedik magzatot abortálnak! Ezért a felelősségre nevelés elengedhetetlen lenne már fiatal kortól kezdve. Ha nem tudnák vállalni, és amennyiben úgy alakul, kioltanák az életét, akkor ne menjenek bele a szexuális kapcsolatba!

Kinek a feladata lenne a szélesebb körű felvilágosítás? Szülő? Iskola?

Természetesen a család lenne az elsődleges terepe ennek, ideális esetben nem kellene, hogy tanítsák, de most, amikor sok család válságban van, sokszor iskolai keretek között történik meg a felvilágosítás. Vannak ugyanakkor nagyon jó kezdeményezések, például a Családi Életre Nevelés Program. Ez egy felvilágosító kampány fiataloknak, amely az élet tiszteletére nevel és megmutatja, hogy a szexuális élet nem csupán önmagáért van.

Fontos lenne, hogy az egész országban legyenek elérhető segélypontok kifejezetten a várandós krízisbe került anyák és családjaik számára. Bár vannak hazánkban nagyszerű civil kezdeményezések, nem épült még ki egy valódi segítséget nyújtó rendszer, valószínűleg szintén azért, mert mindenki fél a témától. A válsághelyzet- kezelő rendszer teljes mértékben szupervízióra szorul, mert jelenleg nem segít eleget a nőknek.

A teljes abortusztilalom nagyon radikális – gondolok itt olyan esetekre például konkrétan Írországban, ahol az anya életébe került a magzat védelme, de beszélhetünk az erőszakban fogant terhességekről és egyéb olyan esetekről, amelyek további etikai kérdéseket vetnek fel.

Leszögezném, hogy nem történt olyan eset Írországban, ahol az anya életébe került volna a magzat védelme, hanem egyes – később bizonyítást nyert – műhibák után hangoztatta a média és a politikusok, hogy az az abortusz hiánya miatt történt. Savita Halappanavar tragikus halálát nagyon felkapta a média, és vele kampányoltak a népszavazás előtt, pedig az utólagos vizsgálatok kimutatták, hogy a kórház 13 helyen hibázott, és ez okozta az anya halálát. A műhibák tömegére rámutató hivatalos vizsgálat már senkit nem érdekelt, arról már “elfelejtett” olyan lelkesen beszámolni az ír és a nemzetközi sajtó, ahogy azokról az esetekről is, amikor az Angliában végzett abortuszok következtében haltak meg ír anyák.

A most eltörölt ír alkotmánymódosításban az volt a nagyszerű, hogy egyenlőképp védelmezte az anyát és a születendő gyermekét. Amennyiben az anya élete veszélybe került, el lehetett végezni az életmentő műtétet akkor, ha az a magzat sajnálatos halálát okozta. De ne keverjük össze a kettőt, ez nem abortusz. Az abortusz az az eljárás, amely célja a magzat életének véget vetni. Több mint ezer orvos csatlakozott már a 2013-ban létrejött Dublini Nyilatkozathoz, amely kimondja, hogy az abortusz tilalma nem befolyásolja a várandós nők optimális ellátáshoz jutását.

Azért tűnik radikálisnak az élet kezdetektől való védelme, mert az emberi élet leértékelődött, és sokan szükségesként tekintenek az abortuszra! Magyarországon az összes abortusz 97 százalékát a súlyos válsághelyzetre való hivatkozással végzik, és csak a maradék 3 százalékot az olyan „nehéz esetek” miatt, mint például nemi erőszak. Én párhuzamot látok az ártatlan nőn elkövetett erőszak és a magzaton elkövetett abortusz között. Az erőszakos abortusz nem lehet válasz az erőszakra! Az sosem hoz gyógyulást, csupán még egy sebet okoz. Sok nő hibáztatja magát az erőszak után, a segítők dolga segíteni a téves önhibáztatás lebontásában. Nem tudnék rosszabb „terápiát” elképzelni a megerőszakolás után, mint az abortuszt, ami miatt még azért is lelkiismeretfurdalása lesz a nőnek, mert véget vetett születendő gyermeke életének, hiszen ez a gyermek nem kevésbé ember attól, hogy hogyan fogant. Érdemes olyan nők beszámolóit meghallgatni erről, akikkel mindez sajnálatosan megtörtént.

Nem félő, hogy ha betiltják az abortuszt, az illegális, halállal végződő terhességmegszakítások száma növekszik?

Minden abortusz halállal végződik. Jelenleg Magyarországon közel 30 000 legális, halállal végződő esetünk van. A cél a krízisben lévő anya és gyermekének támogatása és megmentése, illetve a krízis megelőzése. A szigorúbb abortuszszabályozás esetén létrejövő anyahalálozási arány megbecsléséhez számos aspektust kell figyelembe venni, de nem szabad letűnt korok, a Ceausescu-rendszer gyakorlataihoz viszonyítunk, amikor leginkább nem képzett orvosok végezték a tiltott beavatkozásokat, és nem volt anyatámogatási rendszer sem. Ha Írországról beszéltünk eddig, nézzük meg az anyai halálozás arányát náluk, és látni fogjuk, hogy kétszer olyan biztonságos ott várandósnak lenni, mint hazánkban, és az utóbbi 25 évben az életvédő törvények mellett nem történt olyan haláleset, amit az illegális abortusz okozott volna.

Addig azonban, amíg nincsenek segélyvonalak, amíg az élővilágot jobban védik, mint a születendő gyermekeket, akik életének kioltását az állam finanszírozza, amíg egy iskola eltanácsolja és megszégyeníti „megesett” diákját, odalökve őt és sorstársait a műtőasztalra, amíg megbélyegző az örökbeadás és amíg a döntéshozók nem látják, hogy anyát és gyermekét társadalmi szinten kellene védeni, addig messze vagyunk az ideális állapottól.

Ha úgy érzed, segítségre szorulsz

Amennyiben te vagy valaki a környezetedből abortuszon gondolkozik, és segítenél neki ezt elkerülni, vagy te magad keresel kapaszkodót, nézd meg ezt a két honlapot (valsagterhesseg.hu és abortusz.hu), ahol infókat kapsz, és akár telefonon is beszélhetsz igazi segítőkkel!

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
A kismamák többet izzadnak – de mi a helyzet nyáron?

A nyári kismamáknak a meleg mellett szembe kell nézniük még egy kellemetlen részlettel, ez pedig a fokozott izzadás. A várandósság...

Close